Jó úton - Ennyit a kibékülésről

Itt a fejezet! Köszönöm a sok-sok komit! Küldöm nyinykének, Nessinek, Vivinek...:D ÉS az én drága Alicemnek, akit imádok..:D
Remélem tetszik, nem vagyok ihlet túl tengésben... de tegnap is kiderült, hogy az tetszik nektek, ami nekem nem..:D
Izgatottan várom a komikat. Szeretés van csajszik..:P
Puszi, đóri
ui.:lesz egy közérdekű közlemény bejegyzés.. akkor kifejtem a dolgokat.:)

34. fejezet - Ennyit a kibékülésről

El sem hiszem, hogy én kérek Nessietől bocsánatot. Anyu kitalálta, hogy ő búcsúja a La Pushiaktól, legyen egybekötve a kibékülésünkkel… Persze Esmét nem akartam otthon hagyni, de ez van. Csináltam nyolc fajta kaját, ha éhes lenne.
Persze már rettenetesen hiányoztak Emilyék és a fiúk.
Megjöttünk, szuper.
Anyu mosolyogva kiszáll, mosolyt erőltettem arcomra majd elindultunk.
-Sziasztok – léptem be. Emilyt kerestem tekintettemmel, aki a konyhaajtóban vigyorgott.
Sambe botlottam, arcán egy halványlila folt volt.
-Sam veled mi történt? – kérdezte anyu, nem kellett volna…
-Én voltam… És nyugi nekem meg eltört a kezem… - mosolyogtam rá. Pedig le tudtam volna köpni.
-Emily – öleltem meg a barátnőm. Nessie és Jake az egyik sarokban anyuval beszélgettek.
-Nem akartál szólni, hogy eltört a kezed? –fordult felém Bella felvont szemöldökkel.
-Nem akartalak megzavarni… - mosolyogtam rá. Mire kissé dühösen nézett rám.
Milyen jól kezdődik... Majd leültünk enni, hangulat elég jó lett, Sam engem bámult végig.
-Sam, ne nézz már ennyire… - suttogtam. Mire elkapta tekintetét.
-Leszedi a fejed a barátja – nézett rám mosolyogva anyu. Direkt csinálja?
-Barátja? – nézett rám meglepődve mindenki. Pár kézből még a villa is kiesett.
-Igen a barátom – mosolyogtam.
-Pillanat – állt fel Nessie, megfogta a kezem és maga után húzott. Kimentünk, mindenki minket bámult. - Nem akartad elmondani? Az iker testvérem vagy…
-Bocsi, éppen nem vagyok mártír? Ja, igen megint nekem kéne bocsánatot kérnem, mert te mártírnak tartasz? – kérdeztem nyugodtan, bár belül tomboltam.
-Ne lovagolj már ezen… - nézett rám flegmán. – Ki az? Ki a szerencsés? - kíváncsiskodott.
-Emmett Cullen –mosolyogtam, már a neve kimondásába beleremegtem.
-Mi? És mi lett Roseval? – kérdezte meglepetten.
-Rose elment… - suttogtam.
-Várjunk csak… Te lefeküdtél vele?- motyogta zavartan.
-Igen – motyogtam vissza.
-De hát két hete vagytok együtt? Azzal a bunkó, sexmániás állattal és oda adtad neki a szüzességed? - rémült meg.
Felpofoztam, eddig bírtam. Sosem ütöttem meg, de itt a határ.
-Te normális vagy? – törölte le a vért a szájából.
A többiek kijöttek és minket bámultak.
-Nekem jöttök? Mert megütöttem? Gyertek… - néztem rájuk. Teljesen bekattantam.
-És nem ő vette el a szűzeségem drágám – löktem egyet Nessien.
-Egy ribanc vagy… - köpte a szavakat.
-Nessie – kiáltotta Bella.
-Nem tudsz semmit sem Nessie… Jobb is, ha törékeny szívecskéd nem tudja meg, nem bírnád..
Bevágódtam a kocsiba, majd a Cullen ház felé vettem az irányt.
-Rohadt életbe – káromkodtam. Emmett kell nekem, Emmett…
Alig láttam át könnyeimen, csak az volt bennem, hogy minél hamarabb vigasztaló karjaiba legyek.
Lefékeztem, Emmett már ott várt, Alice biztos látta.
Gyorsan kiszálltam és karjaiba ugrottam.
-Sss – emelt karjaiba. Csak zokogta és zokogtam. Már csak azt vettem észre, hogy a nappaliba vagyunk. Alice és Jasper aggódva figyelnek.
-Sem…mi… semmi baj – mosolyogtam keserűen Alicere. Mire még jobban megijedt.
-Elmondod? – kérdezte Emmett.
-Összevesztem Nessievel, és sosem fogunk kibékülni… - zokogtam fel.
-Min? – simogatta hajam.
-A múltkorin, rajtad meg a szűzességen… - mosolyogtam szerelmem felé.
Csak elmosolyodott.
-Rajtam? Nem kért bocsánatot? - kérdezte pár pillanat múlva.
-Rajtad…Dehogy. Kiakadt, hogy veled járok, és hogy lefeküdtünk… - motyogtam.
-Csak féltékeny, biztos a kutyus nem jó az ágyban – nevetett.
-Van benne valami… - mosolyogtam. – Megütöttem, sosem ütöttem még meg.
-Mi volt a szűzeségeddel? – kérdezte Alice.
Ez elég vicces volt.
-Kiakadt, hogy Emmettnek adtam oda, miközben nem is. Ezért meg leribancozott. Nagyon jól sikerült ez az egész…
-Nem Emmett vette el a ..? – kérdezte Jasper.
-Nem - mosolyogtam, persze zavarban voltam.
-Oké – mosolygott szerelemem. – Szálljunk le a témáról.
-Esme? – kérdeztem miközben kikászálódtam Emmett karjai közül.
-Aszik – mosolygott Alice.
-Kicsit rendbe szedem magam… - mosolyogtam majd kimentem a fürdőbe. Nagyon jól kijöttem Jasperrel és Alicevel.
Ma mindenki megtudta, hogy nem Emmett volt az első… Szupcsi.
-Mit szólnátok egy filmnézéshez? – kérdezte szerelmem, amint visszamentem hozzájuk.
-Nekem jó – mosolyogtam. Nekem minden jó csak ott legyen a Macim is.
-Nekünk is – mosolygott Alice.
Ledobtuk magunkat a kanapékra, én elfeküdtem és Emmett mellkasának döntöttem a fejem.
-Mit nézzünk? – kérdezte Jasper a tévé előtt térdelve.
-Nekem mindegy – mosolyogtam rá.
-Másnaposok?! – kérdezte.
-Azt – vigyorgott szerelmem.
-Oké – tette be a filmet, majd ők is helyet foglaltak egy másik kanapén szerelmével.
Én nem is a filmet, hanem szerelemem arcát bámultam, aki néha azért a filmet is nézte.
Egyszer csak elaludtam…
Álmomban Emmettel és két kisgyerekkel kirándultunk. Egy szőke kisfiúval és egy barnás szőkés kislánnyal. Szerelmem a kisfiúval játszott én meg a kislány kezét fogtam és úgy sétáltunk. Annyira boldog voltam, de sajnos álom volt.

Lizi ruhája: