Jó úton - Piroska, a farkas és a baba

Itt a feji. Figyelem: Alice szemeibe belenézni halálos... Jobb ha nem is néztek rá...:D Ez a feji az imént említett szemeinek megy, a chatelő brigádnak és nyinykének megy. Mert most nagyon feldobott, imádlak drága...(L):'( *majd elsírja magát, meghatódott*
Ma még lesz egy fejezet, valahogy...
Köszi a komikat, puszii.:)

32. fejezet - Piroska, a farkas és a baba

Lizi szemszöge
Hogy mondjam meg Emmettnek.
Bocsi, most négy napig nem tudsz lefektetni, mert megjött a menzeszem. Vagy épp bekopogott Piroska… Hiszen ötven éve nem ért olyan nőhöz, akinél minden hónapban voltak piros napok…
Áhh, de el kell mondjam, most lehet azt hiszi, hogy nem élveztem a tegnapit. Pedig nagyon is, még az emlékbe is beleremegek.
Takarításra fel. Át öltöztem, összefogtam a hajam.
Az én szobámmal kezdtem, majd a folyosók, konyha, nappali és a fürdők. Már csak porszívózás volt hátra, majd vasalás…
Nagyban porszívózok, mikor egy meleg érintést érzek a derekamon. Ez nem Emmett. Sam állt mögöttem. Csak úgy lebegett Axe-spré szaga, majd megfulladtam. Persze imádom ezt az illatot, de jóból is megárt a sok. Kivéve Emmettet…
-Sam?! Mit csinálsz itt? – mosolyogtam kedvesen, persze nem igazi mosoly volt.
-Gondoltam elkél a társoság, Nessi és Jared után – vigyorgott. De vicces…
Arról beszél mindenki, hogy összevesztem Nessivel… Szuper.
-Esetleg vigasztalás? – nézett rám kajánul.
-Mi? – néztem rá meglepetten. Következő percben már magához rántott és csókolni kezdett. Én csak ellöktem magamtól. Majd egy óriási pofont lekevertem neki. Eltört a kezem…
-Uh. Takarodj innen. Többet ne told ide a képed. Takarodj, most! – löktem ki az ajtón.
-Uh a francba…
A kezem szorítottam, és ugráltam egy sort. Rosszul fog össze forrni…
-Carlisle... – suttogtam.
Már hívtam is.
-Halo?! – vette fel.
-Carlisle hol vagy? – kérdeztem nyugodtan. Vagyis próbáltam, szerintem nem nagy sikerrel.
-Vadászni vagyunk a fiúkkal… - suttogta.
-Francba - suttogtam.
-Lizi az? – halottam meg a háttérben szerelmem hangját.
-Valami baj van? – kérdezte Carlisle.
-Haza tudnál jönni? – kértem.
-Igen. Indulok – majd le is tette.
Magamra kaptam egy farmert, persze egy kézzel, egy pólót, egy pulcsit, és cipőt. Majd bevágódtam a kocsiba. Gázra tapostam, és már ott is voltam.
Gyorsan beszaladtam, mivel még mindig szakadt az eső.
-Szia Liz! – jött le a lépcsőn Alice.
-Ne ugorj nekem – mosolyogtam.
-Miért? – kérdezte meglepve.
-Eltört a kezem – emeltem fel sután a kezem.
-Kedvesem mi baj? – lépett mellém Esme.
-Eltört a kezem… - fintorogtam.
-Hívom Carlsilét… - indult el.
-Már hívtam, jön – mosolyogtam. - Anyu és Vani? – néztem Alicere.
-Elmentek valahová… - fintorgott Alice. Milyen cuki.
-Lizi? – lépett be szerelmem. Csurom víz volt. – Mi a baj? – simított végig arcomon.
-Eltört a kezem… - suttogtam.
-Tudtam, hogy nem kellett volna egyedül hagyjalak… - fortyogott.
-De hogy? – kérdezte Alice.
-Felpofoztam egy kutyust – mondtam gúnyosan.
-Nem úgy volt, hogy takarítasz? – nézett rám mérgesen.
-Én takarítottam… - mosolyogtam rá angyalian.
-Liz – lépett be Carlisle. – Mi a gond?
-Eltört a keze – mondta Alice. Már nagyon unta, hogy mindenki megkérdezi. Nem volt egyedül….
-Bekötöm – mosolygott rám a doki.
-Szerintem már nem kell – mentem utána. – Szerintem újra kell törni, nézd.
Toltam oda a kezem.
-Rosszul forrt össze. – motyogta.
-Ááááuuuu – sikítottam fel. Carlisle gyors volt.
-Lizi – rontott be az ajtón szerelmem.
-Semmi baj Emmett, most már rendbe vagyok. Újra kellet törni – mutattam a kezemre, amit Carlisle kötözött.
-Mi volt azzal a kutyával? – nézett rám értetlenül.
-Eljött, hogy megvigasztaljon… - köptem a szavakat. Carlisle csak nézett.
-Melyik volt? – kezdet dühbe gurulni Emmett.
-Már elintéztem nyugi… – simítottam végig tenyerén.

Fél óra múlva már otthon voltunk. Mindenkinek elmondtam tízszer, hogy nincs semmi bajom, szóval ideje volt jönni.
-Én letusolok – mosolyogtam szerelmemre. Majd besiettem a gardróbba egy tiszta pizsiért.
-Mehetek? – nézett rám boci szemekkel.
-Sajnálom, most inkább ne. Utána elmagyarázom – motyogtam.
-Oké, semmi gond – állt megsemmisülve. Úgy megkívántam, de most nem lehet…
-Sietek – szaladtam be a fürdőbe.
Aránylag gyorsan letusoltam, majd lassan felöltöztem. Nem tudtam, hogy kéne elmondanom.
-Lizi, minden rendben? Egy órája bent vagy… - halottam meg Emmett hangját.
-Uhum – nyitottam ki az ajtót.
-Nem mersz kijönni? - kérdezte ijedten.
-Beszélni szeretnék veled… - fogtam meg a kezét, és az ágyhoz húztam.
Leült én pedig vele szembe, majd arcát vizsgáltam.
-Igen? – nézett rám türelmetlenül.
-Szóval, tudod, hogy én félig ember vagyok… - kezdtem bele. Uh, de ciki…
-Igen, rájöttem – mosolygott biztatóan.
Liz, mond ki és kész…
-Szóval… - folytattam eszesen.
Mond ki!
-Szóval? – kérdezte félve.
-Nekem van menzeszem… - böktem ki.
Emmett kíváncsian nézett.
-Tudod, ami a nőknek van, havibaj, menstruáció… - ecseteltem teljesen kínosan.
-Neked van? - lepődött meg. –Neked lehet gyereked? – kíváncsiskodott.
-Azt hiszem… - most nem tudtam, hogy ez számára jót vagy rosszat jelent. Következő pillanatban felállt és szorosan megölelt.
-Szuper drágám – csókolt meg. – Bár sajnálom, mert most úgy gyúrnék a kicsikére… - mosolygott rám kajánul.
-Te is szeretnél? – dadogtam, tényleg meglepett.
-Igen, remélem olyan szép lesz, mint te – ölelte át a derekam.
-És persze olyan humora lesz, mint neked? – nevettem.
-Meg olyan kaján nézése – kacsintott.
-Főleg, ha kislány lesz – vigyorogtam.
-Egy kislány és egy kisfiú? – egyezkedett.
-Oké… - öleltem át nyakát.
Egész éjszaka gyerekeinket terveztük… Mai nap után ezerszer jobban szerettem az én Macim.