Jó úton - Első randi vele

Sziasztok. Itt a következő fejezet. Örülök a sok kominak, most nincs komi határ, de örülnék, ha minél több jönne.:) Puszi, đóri
ui.:valamelyikőtök kért képeket, hamarosan feltöltöm azokat is:)

Negyedik fejezet - Első randi

Jared szemszög
Persze, benne vagyok. El tudsz hozzám jönni, vagy lemennyek érted? Puszi, Liz
Olvastam újra az üzenetet, igent mondott. Ez a tökéletes szépség igent mondott. Hihetetlen. Már a teraszuk lépcsőén ültem és Őt vártam. Nem lehet ekkora mázlim. Pedig úgy tudom Sam is próbálkozik nála, nem az izom pacsirtákra bukik? Vagy egyszerűen túl bunkó Sam?
Már hallottam az autót, a kavicsok pattogtak mikor lefékezett. És mosolyogva kiszállt. Gyönyörű volt, hihetetlen gyönyörű.
-Szia, Jared – mosolygott, miközben elém sétált.
-Liz.
-Öhm, köszi, hogy haza hoztál –mosolygott. – Indulhatunk? – mutatott az erdő felé.
-Persze – álltam fel és indultam utána. - Milyen napod volt? – kérdezősködtem, igazából kíváncsi is voltam.
-Kicsit összekaptunk a nővéremmel, amúgy unalom – mosolygott. – Neked?
-Unalmas, de mikor megjött a válasz… Azóta ujjongok – mosolyogtam, vagyis próbáltam.
-Ne légy ideges, nem harapok – mosolygott ismét, vagy még mindig?
Hosszú percek óta csak csöndben sétáltunk, nem tudtam mit mondani. Egyre közelebb kerültem hozzá, de nem érintettem meg.
-Figyelek ám – mosolygott.
-Lebuktam.
-Üljünk le – mutatott egy farönkre, megfogta a kezem és húzni kezdett felé.
-Nem fázol? – kérdeztem.
-Nem – mosolygott. Pedig megöleltem volna.
Leültünk majd egymást bámultuk, vagyis én őt. Közelebb csúsztam hozzá, ő pedig lágyan megcsókolt.
Engem sem kellett sokáig biztatni, faltuk egymás ajkait.
-Ez volt minden álmom mióta megláttalak Emilyéknél – mosolyogtam, és füle mögé simítottam egy hajszálat. Ő csak mosolygott. Szorosan megöleltem, párszor megcsókoltam és ott ültünk órákig. Ez volt életem legjobb napja, még akkor is, ha apám papolásával kezdődött, ha ugyan olyan unalom volt a napom a suliban. Sosem akarom elfelejteni ezeket a perceket.
-Jared, forró vagy. Minden okés? – nézett rám.
-Kicsit fáj a fejem…
-Szerintem menny haza, lehet megfáztál – mosolygott. – Tudod mit? Hazaviszlek, úgyis be akarok ugrani Emilyékhez.
-Rendben – bólintottam rá. – Az lesz, amit csak akarsz – mosolyogtam, bár kezdtem magam furán érezni. Hóhullámaim voltak.
Visszasétáltunk szerelmem házához, és bepattantunk a kocsiba. Pár perc múlva már az autóban csókolóztunk. Ölemben ült és én a hátát simogattam.
-Menny, pihenned kell – ült vissza a vezető ülésbe.
Nagy nehezen – kifejezett fizikai fájdalom árán – kiszálltam a kocsiból és otthagytam életem szerelmét.
Liz szemszög
Szólnom kell Sethnek. Ráléptem a gázra, már Emilyéknél voltam.
-Emily – léptem be az ajtón. –Fiúk?
-Szerintem egy fél óra –motyogta. – Csicseregték a madarak, hogy randid volt – mosolygott. – Mesélj el mindent.
-…Szerintem, hamarosan át fog változni, tűz forró volt. Már közelednek a fiúk – mosolyogtam.
-Liz – lépett be először Sam. – Tényleg ugyanúgy néztek ki Nessivel? Minden, centiről centire, anyajegyről anyajegyre? – kaján vigyor volt az arcán.
-Öhm, igen. Miért is? – kíváncsiskodtam rosszat sejtve.
-Semmi – vigyorgott, Jake pedig hátba csapta. Mi a franc?
-Seth, Jared szerintem át fog változni.
-Igen át fog – mosolygott.
-Úgy értem ma – mi van ma mindenki bolond gombát evett?
-Mi? Embry és Jake mennyetek át hozzájuk és hívjátok át – adta ki a parancsot Seth.
-És te ezt honnan tudod? – nézett rám Sam.
-Öhm, vele voltam délután.
-Igen, Sam, jobb ha féltet a bundád – mosolygott rá Emily.
-Mi? Összejöttél azzal a nyápiccal? – nézett rám Sam.
-Mi közöd hozzá, hogy kivel jöttem össze? És összejöttem azzal a nyápiccal, seggfejkém – löktem egyet rajta. Remegett, mint a nyárfalevél. Uh ez nem lesz jó.
-Menny ki! Sam menny ki! – üvöltötte Seth.
Sam ki is rohant.
-Sajnálom, nem kellett volna hergelnem, de annyira bunkó – motyogtam.
-Szerelmes, ebből még lesznek bajaink… - suttogta Seth.
-Kibe? - mikor kimondtam az „i” betűt már tudtam. – Na ne.
-Sziasztok – lépett be a három srác. Embry, Jared és Jake. Jareden már nem a kopott farmer volt, hanem egy szabadidőgatya, és vastag pulcsi. Míg Jaken és Embryn egy rövidnadrág.
-Liz? – motyogta Jared, és mosolygott. Bár az izzadságcseppek csöpögtem az arcáról, mégis rázta a hideg.
-Szia – álltam fel, mindenki kíváncsian vizsgált minket. – Hogy vagy? – fogtam meg a kezét. Nem akartam most megcsókolni, mindenki ezen lovagoljon.
-Összejötetek? – vigyorgott Jake.
-Ez szuper – szállt be a vigyorgásba Embry is.
Közben leültettem az egyik székbe Jaredet.
-Mennyi idő? – suttogtam Sethnek.
-Már nincs sok, fél óra talán – suttogta vissza. Ebből Jared nem vett észre semmit.
-Nem, mintha nem akarnék itt lenni vagy valami, de mi a francért hoztatok át? – nézett Jakere.
-Gondoltuk itt van Liz meg minden – hadarta Embry.
-Igen, Embry el kéne menned Emmához –mosolyogtam rá. - Ma nem voltam nála.
-Seth elmehetek? – nézett „a főnökre”.
-Persze, de Jake neked maradnod kéne. Vagyis össze kéne szedni Samet – intett az erdő irányába Seth.
-Akkor mi megyünk – mondták, még egy-egy puszit nyomtak az arcomra.
Jared még jobban remegni kezdett.
-Sss, nyugi – öleltem át.
-Nem akarom, hogy így láss. Menny haza – suttogta.
-Nem baj, itt maradok – simítottam ki szeméből az egyik hajszálat.
-Kösz, jó hogy hallgatsz rám – mosolygott.
-Szívesen, máskor is – mosolyogtam én is.
Emily mosolyogva vizsgált minket, Seth pedig Jaredet figyelte.
-Gyere, mennyünk ki egy kicsit levegőzni – fogta meg Seth Jared vállát. Eljött az idő.
Az erdő felé sétáltak, lassan kellő távolságból én is követtem őket.
-Liz, nem kéne jönnöd – hallottam meg Seth hangját.
-Nem lesz bajom.
-Liz, maradj itt! – hallottam meg Emily hangját.
-Nyugi, tudok magamra is vigyázni.
-Tarts távolságot - suttogta Emily az ajtóból.
-Rendben.