Jó úton - Megpróbáljuk

Sziasztok Itt a búcsú fejezet, egy hétig nem firsselek.:/ Holnap hajnalban indulunk és pénteken jövünk haza, hétvégén pihenek:)
Ez egy extra hosszú fejezet - gondoltam kettőbe teszem fel, de nem tudtam, hol vágjam el-. Szóval happy enddel, zárom a hetet, lehet kicsit előre rohantam, de utána lassulni fog. Izgatottan várom a véleményeket, és nagyon köszönöm, az eddigi komikat. Köszönöm a 89 rendszeres olvasót, és 19862 látogatót. Szeretlek titeket. Puszi, đóri.

15. fejezet - Megpróbáljuk

Riiinggggggggg – dőlt neki valaki a csengőnek.
Bizonyára Nessi, valami eszébe jutott, nem csak mártír vagyok…
Felkeltem a földről, letöröltem az arcom, kifújtam az orrom, majd az ajtóhoz léptem.
Nem Nessi volt, hanem Emmett.
-Szia – mosolyogtam. Majd mellkasának dőltem, és sírni kezdtem.
-Hé, Liz. Mi a baj? Mi történt?– emelt fel, és bevitt a nappaliba, és leültünk a kanapéra.
-Istenem Emmett, azt hiszem nem bírom – zokogtam.
-Sss – húzott az ölébe.
Órákig ott ültünk, a könnyeim már nem folytak, bizonyára elfogytak.
-Elmondod? – kérdezte lágyan, keze még mindig a hátamat simogatta. Válaszként csak bólintottam.
-Jared bevésődött Luxba, Jake húgába tegnap…
-Sajnálom…
-Áhh ez még semmi sem volt. Éjszaka elmentem vadászni, mert eléggé kiborultam, találkoztam egy vámpírral… - suttogtam. – A nomáddal, aki itt ólálkodik egy ideje.
-Úgye nem bántott? –kérdezte ijedten.
-Nem. Szóval találkoztunk, és azt mondta, hogy tíz éve figyel és csak most mert felhívni…
-Mi? Felhívni?
-Öhm, párszor hívott telefonon, hogy szép vagyok ma meg, hogy engem akar – zokogtam.
-Miért nem szóltál?
-Hát, csak egy vámpír, vagyis azt hittem. Azt akarta, hogy feküdjek le vele mert, hogy anyu milyen tüzes volt ötven éve… - kis szünetet tartottam. – Ő az apám, ő volt az apám. Megöltem – suttogtam. Majd újra elkezdtem zokogni. – Megöltem az apám, sőt órákon keresztül kínoztam. Dühös voltam rá, és annyira elegem volt mindenből. Nem kellett volna megölnöm? – kérdeztem.
-Én is megöltem volna – suttogta hajamba. Majd szorosabban ölelt.
-Aztán, ma végig nézni, hogy Jared ölelgeti Luxot, és látni a szemükben a szerelmet. Mindenki előtt mosolyogni… Nem vagyok szerelmes Jaredbe, és sosem voltam, egyszerűen jól eset, hogy valaki szeret és törődik velem. Erre pufff…
-Sajnálom, de szerintem jobb, hogy már most bevésődött, mint később – mosolygott bíztatóan.
-És most meg összevesztem Nessivel… Azt, mondta mártír vagyok. Ez fáj a legjobban, tudod, őt szeretem a világon a legjobban, és..és…
-Sss, semmi baj. Biztos csak ideges volt, biztos nem gondolta komolyan.
-Itt tudsz maradni? – kérdeztem mikor letöröltem a könnyeim.
-Persze.
-Elmegyek zuhanyozni – álltam fel. – Addig, ha gondolod gyere fel a szobámba.
-Oké, menjél csak.
Felszaladtam, majd bevágódtam a fürdőszobába. Hideg vizet engedtem arcomba, ami kicsit megnyugtatott.
-Francba – suttogtam mikor kiszálltam és rájöttem, nem hoztam pizsamát. – Emmett kérlek, csukd be a szemed - szóltam ki.
-Oké.
Magamra tekertem a törölközőt, majd gyorsan átszaladtam a gardróbba, kivettem egy fehérneműt, egy nadrágot és egy pólót.
-Kinyithatod – léptem be a szobába. – Bocs, csak elfelejtettem vinni ruhát – mosolyogtam, miközben leültem az ágy szélére.
-Nem vagy álmos? – kérdezte.
-Egy picit…- mosolyogtam.
-Akkor búj be – mutatott az ágyra és felhúzta a takarót.
Odafeküdt mellém, kifejezetten a takarón kívülre, én pedig fejemet mellkasára hajtottam, szorosan hozzábújtam.
Emmett szemszöge
Órákig feküdtünk az ágyban, de Liz még mindig nem aludt.
-Amúgy veled mi van? – rajzolt köröket a hasamon, pólón keresztül.
-Semmi… - suttogtam.
Eszembe jutott a tegnapi nap.
Felállítottuk a fát, Alice, Edward, Jasper és én. Rose szépítkezet az emeleten.
A hangulat nagyon jó volt, imádtam fivéreimmel és Aliccel lenni. Carlisle és Esme is a nappalaiban voltak, ott szórakoztunk nevetgéltünk.
-Emmett?! – hallottam meg Rose hangját. – Feltudnál jönni?
Morogtam egyet, majd megindultam.
-Igen? – léptem be a szobába.
Egy vörös csipke csoda volt rajta, gyönyörű volt, mint mindig. Csak egy baj volt, már nem úgy néztem rá. Lizt képzeltem el ilyen szerelésben, és halk morgás hagyta el a szám. Rose megtörte a varázst, közeledni kezdett felém, és perverzen vigyorgott. Elkezdett csókolgatni, de nem jött a várt hatás, az egsztázis, amit Lizzel átéltem.
-Hagyjál – léptem hátrébb. Majd visszamentem a nappaliba.
-Emmett Cullen! Állj meg! Mi volt ez?
-Semmi – ültem le a kanapéra, majd bekapcsoltam a bazeball mecset, és szemmel csak a játékra figyeltem.
-Igen, semmi! Mi a franc ütött beléd? – állt be a tv elé.
-Rosalie hagyj!
-A férjem vagy, köteles vagy válaszolni! – üvöltött.
-Nem, nem vagyok köteles elviselni a mindennapi hülyeséged, hisztid és satöbbit. Mindig csak magaddal foglalkozol… Unom, és szerintem nem vagyok egyedül – néztem a szemébe.
-Mindenki mennyen fel átöltözni, utána ajándékozás! – ugrott fel Alice, majd felrohant.
-Emmett beszélhetnénk? – kérdezte Jazz.
-Persze – bementünk a konyhába. – Miről szeretnél beszélni?
-Te is tudod – suttogta, az emelet felé intve. – Nagyon furcsa vagy…
-Most nem szeretnék erről beszélni…
-Oké – sétált ki. Mit kéne mondanom? Olyan jót smároltam ma,és tudod kivel Bella lányával… Edward kinyírna, mert az ő pici lánya, Jasper pedig ő pedig Bella megbízottja szóval…
-Emmett minden rendben? – jött oda hozzám Esme, és aggódó hanggal kíváncsiskodott. Felálltam és megöleltem. Meglepődött, de visszaölelt.
-Öltözz át, pár perc és jönnek le a többiek – súgta.
-Oké - felszaladtam. Rose épp a fürdőben volt, szóval gyorsan átöltöztem. Majd lecammogtam a nappaliba, Edward ott ült és engem vizsgált.
„Edward kérlek mássz ki a fejemből. Most gondolkodnom kell, és így nem megy.”
-Oké – suttogta.
-Szóval? Mi történt? – nézett fel arcomba Liz.
-Elvállok – suttogtam.
Tegnapi esemény kúszott szemem elé.
-Emy – ugrott a nyakamba Rose. Miközben épp Jasperrel beszélgettem. – Gyere velem – ragadta meg a kezem.
-Rose épp beszélgetek – rántottam vissza a kezem.
-Az ráér később. Jasper sem bánja.
-Nem – üvöltöttem rá.
-Ez így megy tovább elválok – kezdte hisztis hangon.
-Oké, váljunk el. Egy hivatalos papírunk sincs, szóval nem kell… - sétáltam vissza a nappaliba.
-Mi van? – lépett utánam Rose.
-Elválunk – mondtam neki. Mindenki a nappaliba rám kapta a tekintetét. – Nincs kedvem tovább a hülyeségeidhez.
-Emmett ne csináld – nyávogott.
-Kiráz tőled a hideg.
-Emmett, kérlek - könyörgött.
-Nem.
-Ha én nem vagyom, te hálátlan meghaltál volna… Rajtam múlt az életed – üvöltött.
-Igen, voltál olyan önző, mikor magad is utáltad az egészet. Mindig azt mondod inkább meghaltál volna, nekem sem hagytad.
-Hálátlan – vágott pofon.
-Költözöl vagy költözzek?
-Ez az én családom, nem a tiéd – üvöltött.
-Akkor költözök.
-Sajnálom – néztem körbe. Felszaladtam az emeletre, kievettem a gardróbból egy sporttáskát, telepakoltam ruhával. Majd indultam lefelé.
-Majd benézek - mosolyogtam a megfagyott társoságra. – Sziasztok.
-A kurvához mész ugye? – ordított Rose. – Drága Lizikédhez – nyávogott.
Odaléptem elé.
-Jól figyelj, ezzel nem mész semmire, csak még jobban megutállak. Egyszerűen féltékeny vagy. Semmi több, mert szebb nálad, lehet gyereke és mindenki imádja – köptem a szavakat.
-Ki a kurva? – lépett oda Alice, mikor én már az ajtó felé indultam. Akkora pofont lekevert Rosinek, aki ettől játra is esett, hogy nekem fájt.
-Lányok! – lépett oda Esme és Carlisle.
Bedobtam a táskám a Jeppbe majd elindultam az erdő felé.
Nem tudtam hova mehetnék, vagyis egy helyre mentem volna szívesen. Lizhez.
-Mi? - ült fel Liz.
-Meguntam Rose hülyeségeit. És..és
-Meséld el! – nézett rám kérlelően. Elmeséltem az imént eszembe jutott jeleneteket. A végén elkezdett nevetni.
-Mit szólnál egy éjszakai városnézéshez! – pattant ki az ágyból.
-Hajnali kettő van – mosolyogtam. –Aludnod kéne.
-Nem baj. Hazafelé vadászok egyet, akkor nem leszek álmos – mosolygott. - Felöltözök és indulhatunk is.
Eltűnt a gardróbja irányában, majd ruhák súrlódása, cipzár felhúzás. És előttem termett, egy fésűvel a kezében, kétszer végig fésülte haját, majd egy hajgumival összefogta.
-Mehetünk? Vagy talán te álmos vagy? – kuncogott. Megfogta a kezem és kirántott az ágyból. Egy feszes farmer és egy kockás ing volt rajta. Nem akartam stírölni, de irányíthatatlanul fenekére siklott a tekintettem, ami uh… Kezemet még mindig szorongatta, inkább arra koncentráltam, mint a formás hátsójára.
Felhúztuk a cipőnk, Liz magára kapott egy pulcsit és egy kabátot, majd ki is lépett, láttam, hogy kirázza a hideg a széltől.
-Kocsival jöttél? – kérdezte.
-Igen, öhm elköltöztem – mondtam zavartan.
-Tényleg –mosolygott. – Tök jó, legalább nem leszek egyedül – vigyorgott.
-Mi? Ideköltözhetek? – kérdeztem.
-Persze, miért ne – nevetett.
Húsz perc múlva
-Ugye milyen szép? – nézett körbe, egy parkban sétáltunk. Senki nem volt az utcákon, korom sötét volt az ég, csak a lámpák világítottak.
-Igen – egymás kezét szorongattuk, olyan természetes volt. Úgy nézhettünk ki, mint egy szerelmes gerlepár. Szerelmes? Lizre néztem, aki a sötétségbe bámult, elgondolkodott, olyan szép volt ebben a félhomályban is. Egyszer csak felkacagott.
-Úgy nézünk ki, mint egy szerelmes pár – kacagott, és megemelte a kezem, de nem engedte el. Milyen egyre jár az agyunk.
Tíz perc után leültünk egy padra, Liz közel bújt hozzám, én pedig szorosan átöleltem.
-A csók miatt vesztél össze Rosaval? Azért költöztél el? – kérdezte.
-Részben, megváltoztatta a nézeteim.
-Ez lenne a szerelem? – suttogta nagyon halkan.
-Lehet – mosolyogtam, és bele pusziltam a hajába. – Lassan szeretném csinálni – motyogtam.
-Egyetértek, de megpróbáljuk – nézett fel a szemimbe.
-Persze.
Fölállt majd beleült az ölembe.
-Így nem rossz? – kérdezte, kissé zavarban.
-Nem, de ne nagyon mozogj – mosolyogtam.
Lassan felém hajolt, és ajkait ajkaimnak nyomta. Egy darabig ízlelgettük egymás ajkait, majd elhajolt. Szikrák megint csak pattogtam, sosem hittem az ilyesmiben, eddig.
-Áhh – mosolygott. Majd mellkasomnak döntötte a fejét.
Pár perc múlva el légzése lelassult, óvatosan karjaimba vettem és a kocsihoz vittem. Befektettem hátra, homlokára egy puszit nyomtam, majd beültem a vezető ülésbe, és „haza” vezettem.
Levettem a cipőt a lábáról, majd a pulcsit és betakargattam. Tudtam, hogy le kellett volna vennem a nadrágját, hiszen nem lehet kényelmes számára, de inkább nem… Hátha nem tudnék leállni.

Liz ruhája:

Pizsama - ez vette fel fürdés után -