Jó úton - Mi a baj?

Itt a várva várt fejezet! Ma még nem volt, mert nem voltam itthon.:/ DE itt van, és várom a komikat.
Nagyon köszi mindenkinek:) Alice, Nessi a chatet ma is kiakasztani!!:D
-Igen nem kell meglepődni, hogy két chat van..:D -
Küldöm Alicenek, Nessinek és nyinykének - ha már van net közelben:D - És persze az összes kommentelőnek, akiknek nagyon-nagyon örülök.:D És imádom őket. És üdv Tincsu, 105.:D
Szeretlek titeket, KOMIKAT*.*!!
Puszi, đóri

31. fejezet - Mi a baj?

Bella szemszög
Mi a franc van velem? Hogy lehettem ilyen bunkó? Hiszen tényleg szeretik egymást, és tényleg jobban szeretném Nessit?! Nem, dehogy. Csak Nessit kell szeretni, mert egyedül elveszik, Liz meg egy lakatlan szigeten is boldogulna. És Lizim már olyan sok mindenen átmenet, amiért őt hibáztatom… Ami az én hibám volt, igazságtalan vagyok. Lizim, már rég nem az enyém, hanem Emmetté. Legszívesebben letekerném a fejét…
Nincs elég bajom, nem okozok elég bajt és még Edward is bámul azokkal a gyönyörű szemeivel. Nem, nem rohanom le, barátok vagyunk. Csak barátok.
Következő pillanatban jött a féloldalas mosoly, ennyi vége a barátságunknak.
Odarántottam magamhoz és megcsókoltam a pláza előtt, ahol mindenki minket bámult, de nem érdekelt. Csak ő és én.
-Szeretlek Edward Cullen – öleltem át nyakát.
-Én is Bella – vigyorgott. Tudta, tudta, hogy azzal a fránya mosollyal levesz a lábamról, mint Alice a szemeivel…

Emmett szemszög
-Holnap elmegyek kaját vásárolni Esmének… - mondta szerelmem Alicenek. Most ők ültek hátul, és Jasper pedig mellettem az anyósülésen.
-Elmegyek veled - vigyorgott Alice. A visszapillantó tükörben kettőjüket vizsgáltam. Jó inkább Lizit, Alicet vizsgálja Jazz. Említettre néztem. – Te meg mit vigyorogsz itt? - kérdeztem.
-Semmi – nézett ki az ablakon, de vigyorgott tovább. – Csak mindenki boldog - kacagott. Oké, ennek is elmentek otthonról.
-Elmegyünk vadászni? – kérdezte normálisan pár perc múlva.
-Aham – bólogattam.
Lizi és Alice csak mondták és mondták hátul, olyan aranyos volt, ahogy artikulált.
-Akkor mi elmegyünk vadászni, te nem akarsz jönni? - mosolyogtam. Alice és Jasper már beszalad a házba, mivel szakadt az eső. Lizi előre mászott. – Bébi – mosolyogtam, ahogy végig néztem a jelenetet. Majd az ölembe huppant.
-Megjöttem – mosolygott, majd lágyan megcsókolt. – Nem, menj csak Jasperrel. Mostanában elhanyagolod szegényt – puszilta meg az orrom. – Miattam. Kell egy kis fiús program – mosolygott angyalian. Milyen aranyos, nem magára gondol… Sosem volt ilyen párom, mint Ő. Ő a tökéletes nő. Mindenki ilyenre vágyik, hogy érdemeltem meg én Őt?
-És te mit csinálsz addig? – mosolyogtam. Próbáltam törődni vele, viszonozni a kedvességét, ami lehetetlen, de próba szerencse.
-Öhm – gondolkodott el. – Takarítok – mosolygott. Fejét vállamra döntötte.
-Milyen jó program – mosolyogtam, miközben haját simogattam. – És miben leszel? – húztam végig kezem hátán, majd derekára fektettem.
-Hmm, mondjuk. A kék szabadidő gatyámban, amin már három folt van és a szürke hat számmal nagyobb pólómban. De lesz rajtam bugyi és melltartó is – suttogta a fülemben. – Sőt még zokni is – nyomott egy puszit a számra.
-Ha végeztünk átmegyek – vigyorogtam rá.
-Emmett, hogy tudsz ilyen kajánul mosolyogni – nevetett.
-Sok éves gyakorlat, és bele gondolok mi lesz, ha odaérek – mosolyogtam rá. Mire furán lefagyott. – Lizim, minden oké? – öleltem magamhoz.
-Persze – mosolygott a műmosolyával.
-Liz, ne – kopogás….
-Menjél csak – csókolt meg, majd átült az ő helyére. – Jó vadászatot.
-Otthon megbeszéljük – néztem rá legkomolyabbik nézésemmel.
-Oké – suttogta.
Kiszálltam, persze rögtön tökig áztam. Liz után néztem, mi a franc lehet vele? Lehet, hogy nem volt jó neki? Vagy fájdalmat okoztam?
-Jasper a legrosszabbkor jöttél – rúgtam bele a kavicsba, ami száz méter repült. – Valami baj van…
-Mi? – lépet mellém a bátyám.
-Nem tudom – húztam el a vállam.
-Eddig minden rendben volt… - nézett rám.
-Nem csináltam semmit! Nehogy azt kezd mondani…. –suttogtam.
-Miből gondolod, hogy baj van? – vette elő a lélektanács hangját.
-Műmosoly… - suttogtam. – Előttem, nem szokta használni, azt a tipikus cuki mégis erőltetett mosolyt, amit azért csinál, hogy azt higgyék boldog, és nincs semmi baja.

Jasper szemszöge
Emmett, hogy ismeri Lizt. Hosszú órákig figyeltem viselkedését, de nem jöttem rá, hogy mű lenne az a mosoly… Ő pedig ismeri, mint a tenyerét. Szerelem.
-És mire tippelsz? – kérdeztem pár perc múlva.
-Valami baj van a sexxel… - fogta a fejét. – Ugye nem bántottam? – nézett rám kétségbe esve.
Sosem láttam ilyennek…
Bántotta volna?
-Utána is műmosoly vagy igazi volt? – kérdeztem.
-Utána, igazi. Boldog volt.
-Akkor nem bántottad, és nem azzal van a baj – biztattam.
-Biztos? – kérdezte reménykedve.
-Szerintem…- mosolyogtam. – Gyere vadászni, akkor minél hamarabb ott leszel nála.
-Oké – vigyorgott.
-De most ne gondolj rá, mert nem bírom – jelentettem ki. Haza kell mennem Alicemhez, mert ez a szenvedélyeivel kiakaszt. És ha haza megyek magamévá kell tennem....
-Nem is tudom… - mosolygott.
-Emmett – szóltam rá.
-Jó, bocs - nevetett.