Jó úton - Szerelem mindenre gyógyír

Itt a fejezet. Ezt még tegnap éjszaka írtam, remélem tetszik:) Örülök a hosszú komiknak, vigyorogva olvastam végig őket:)
Imádlak titeket:) Köszönöm a sok-sok komit. Valamint üdvözlöm az új rendszeres olvasót.:) Vic és Bella99 - és még sokan mások:) -Puszi, đóri

19. fejezet - Szerelem mindenre gyógyír

Negyed óra múlva már csak Vic, anyu és én voltunk a házban.
-Szóval… Mi a helyzet? – mosolygott rám kissé félénken anyu. Az előbb látott magabiztos nőnek nyoma sem volt.
-Semmi különös, örülök, hogy itthon vagy. Meddig maradsz? – kérdeztem.
-Két hét – mosolygott keserűen. – De ígérem fél év és végleg haza jövök – ölelt meg.
Pár másod percig, mintha lefagyott volna.
-Ki az a Matt? És..és mi volt tegnap előtt?! – pattant fel. – Nincs semmi? Drogok, cigi, pia? Mi van veled Elizabeth? Láttam mindent, mindent! – nézett rám.
-Miért? Miért csinálod ezt? Nem bízol bennem? – kérdeztem sértetten. Tudtam, miket látott. Az egész életem.
-Bella! – lépett oda Victoria. – Nem legyél ilyen. Nehogy azt mond, hogy csak ezt láttad! – mondta neki nyugodtan, mintha hipnotizálta volna. – Mindennek volt előzménye, és ez nem volt szép.
Közben én csak magam elé bámultam, mindent látott. Mindent.
-Sajnálom, de az anyád vagyok Elizabeth.
-Ezt igazán nem hozhatod fel indokként – mondtam halkan. – Csak mert ide jössz ennyi év után.
-Igazad van.
-De komolyan egyedül nőttem fel, szerintem rajtam múlt, szóval kérlek ezért ne vonj felelőségre. Hiszen az én életem, mindig magam irányítottam, és most már így is lesz. Az anyám vagy és szeretlek, de nagyon jól tudod, hogy ez nem így megy…
-Sajnálom.
-Most menny át a Cullenékhez. Vic kérlek te is. Szeretnék egyedül lenni.
-Oké – léptek ki az ajtón.
Lassan felsétáltam a lépcsőn, megálltam a tükör előtt. Az arcomat vizsgáltam, nem kellett volna ezt tennem, nem kellett volna beolvasnom anyámnak, de mégis úgy érzem igazam volt.
Lehetetlen. Levertem mindent a polcomról, az éjjeliszekrényről. Hangos csattanással értek földet. Közben zokogtam.
-Liz! – lépett mögém Emmett, megfogta a derekam, majd maga mellé fordított. – Sss - szorított mellkasához.
-Hogy..hogy..kerültél ide? - zokogtam. Az elmúlt héten sírtam annyit, mint egész életemben, és mindig Emmett előtt.
-Bella nálunk van, gondoltam eljövök – biztatóan mosolygott rám. – Mi történt? – vizsgálta a szobát, majd egy fényképen megakadt a szeme.
-Összevesztünk. Mi van velem? Ötven év alatt nem veszekedtem ennyit…
-Meséld el… - húzott le a nappaliba.
Emmett szemszöge
-Ismered Aro képességét? – én csak bólintottam. Miközben megtört arcát vizsgáltam, mindig van valami. Nem hiszem, hogy ő lenne a hibás, ő nem tudna senkinek ártani, mindig csak jót akar, pont ez a baj.
-Szóval anyunak megvan, és megnézte az összes gondolatom, mindent látott és kiakadt. Hogy mertem cigizni meg ilyenek…én megmondtam neki, hogy ne szóljon bele az életembe, ha addig nem volt itt.
Tudtam, nem ő miatta van, és egyetértek vele.
-Én csak azt hittem boldog leszek, leszünk. Nessi, Bella és én.
-Még lehettek boldogok – simítottam végig az arcán.
-Most már te is kellesz hozzá – mosolygott rám. Vámpírlétemben először dobbant volna meg igazán a szívem, ha tehette volna. Vigyorom felkúszott az arcomra.
-Imádom mikor boldog vagy – simított végig az arcomon, és ő is mosolygott.
-Kölcsönös – nevettem fel majd közelebb húztam.
Lassan ajkaimhoz hajolt ízlelgetni kezdte alsó ajkam.
Megnyaltam alsó ajkát, mire ajkai szétnyíltak és utat engedtek nyelvemnek, amely övével vad táncba kezdett. Leírhatatlan érzés volt, a testem felhevült, és egy ponton pedig luktett, de örülten.
Lassan végig fektettem a kanapén, majd nyakát kezdtem el csókolgatni, mire ajkait egy sóhaj hagyta el. Remegő ujjaival kigombolta ingem gombjait, majd lesöpörte vállamról. Csillogó szemekkel vizsgált, majd felhúzott és vadul megcsókolt. Hátamra siklottak apró kezei.
-Liz… - sóhajtottam.
-Hagyjuk abba – suttogta. Nézett a szemembe, kezdtem megérteni Jasperéket. Eddig olyan muris volt, amit Alicel csináltak, nem csókolóztak, csak egymás szemébe néztek. Persze azért a csókokat sem hanyagolnám.
-Oké, bocs ha…
-Nem dehogy, fantasztikus volt – vigyorgott rám, még mindig alólam.
-Azért, már kezdtem megijedni – nevettem fel.
-Azt hitted nem működik már a csáberőd mi? Végül is nem is tudom… - vágott elgondolkozó arcot.
-Héé – nevettem majd egy puszit nyomtam ajkaira.
-Nem semmi – nézett rám komolyan. Végighúztam ajkaim szája szegleténél.
-Még mindig semmi… - lecsúsztattam ajkaim a nyakára.
-Sem..mi – suttogta. Dekoltázsát puszilgattam, majd nyelvemet végig húztam, csupasz bőrén.
-O..ké. Mégsem veszteted el… - nevetett fel. – Szerencsére.
Lassan felkeltünk, Liz megigazított a kanapét, még én ingemért nyúltam.
-Mi lenne, ha ezt inkább nem vennéd fel – vette ki kezeimből, miközben mellkasom vizsgálta.
-Elizabeth Swan csak nem stíröl? – nevettem fel. Mire arca vörösbe váltott.
-Én? Magát?! Tiltja a vallásom… - kuncogott.
-Oké. Akkor maga is vegyen le egy ruhadarabot – néztem rá vigyorogva.
-Rendben uram – mosolygott, majd leült a földre és lehúzta az egyik zokniját.
-Há, ez nem ér – ültem le mellé. – Bár irtó sexi – néztem a lábát. – Csikis is? – simítottam végig talpán.
-Emmett nee!!! – visított. – Nagyon csikis vagyok… - Felugrott majd elszaladt, én csak utána rohantam.
-Fel kéne hívnom Nessit – találtam meg a szobájában, miközben egy összetört képet vizsgált, amin ő és nővére volt.
-Oké – ültem le mellé és ölembe húztam.
Liz szemszöge
Már vagy fél perce csöngött a telefon. Bekapcsolt az üzenetrögzítő.
-Szia. Épp nem vagyok telefon közelben. Mond mi van és majd hívlak. – Hallottam meg nővérem hangját. -
-Szia Nessi. Anyu hazajött épp a Cullen villában van. Remélem nem haragszol, szeretlek Liz.
Letettem a telefont az éjjeliszekrényre.
-Gyere – emelt fel Em. – Ideje fürödni – bevitt a fürdőszobába. – Zuhany vagy fürdő? – kérdezte mosolyogva.
-Zuhany –suttogtam. Lehúzta rólam a mellényt, majd kikapcsolta az övet. – Megy egyedül is. Mindjárt megyek…
-Hozzak valami ruhát?- kérdezte mosolyogva. Olyan édes volt.
-Nem kell köszi – mosolyogtam, majd becsuktam előtte az ajtót. Lehámoztam magamról a ruhákat, beálltam a forró víz alá, vagy húsz percig folyattam magamra a forró vizet, majd nagy nehezen elhagytam a forró zuhanykabint és kiléptem. Magamra tekertem a törcsim.
Emmett az ágyon feküdt, egy fényképalbummal a kezében.
-Remélem nem baj, hogy megné… - nézett fel rám.
-Semmi gond – sétáltam a gardrób felé.
-Direkt csinálod?! – kérdezte hitetlenkedve.
-Mit? – kérdeztem vissza miközben magamra húztam egy butyit és egy szabadidő gatyát.
-Itt flangálsz előttem törölközőben, ez nem szép.
-Persze – mosolyogtam. Táskájához hajoltam, kivettem az egyik pólóját. És magamra húztam, csodálatos illata volt, olyan, mint az Ővé. Fahéj, és hajnali friss levegő csodálatos keveréke. Mélyen beleszippantottam.
-Héé, már a ruháimat is kisajátítod? – nézett rám vigyorogva.
-Minden kell belőled - mosolyogtam rá.
-Ami az enyém az a tiéd is – simított végig hajamon.
-Ezt még kihasználom… - kacsintottam rá.
Közben bemásztam mellé, egy puszit nyomtam szájára majd lejjebb csúszva, mellkasára fektettem a fejem, és átöleltem.
-Jó éjt Lizim – simított végig a hajamon.