Jó úton - Karácson (2/4)

Sziasztok itt a fejezet! Tudom, hogy már egy ideje megvan a 10 komi, de mint a chatbe írtam, szülők "programot" találtak ki. Kocsimosás..Jee:/:D
De itt van a fejezet:) Remélem tetszik;) Köszönöm a sok komit:) Nagyon örömet okoztatok vele. Puszi, đóri
ui.: ma még hozok egyet:)

12. fejezet - Karácsony (2/4)

-Szia – állt kint a kapuban Jared. Majd az ajtóban két huszonéves lány és egy negyvenes nő jelent meg.
-Szia – motyogtam.
-Te lennél Elizabeth? – tágult ki az egyik lány pupillája. – Váó. Milyen szép vagy…
Mind a két lány nagyon szép volt, olyan természetes, bár kabátban nem sok látszott belőlük, de az arcuk helyes volt.
-Laura vagyok – nevetett a Jared anyukája. – Üdv a családban – ölelt meg.
-Én Noémi vagyok– mosolygott az fiatalabb lány, majd megölelt. – Ő pedig Betti –mutatott a kissé gúnyos arcot vágó lányra.
-Hello. Mehetünk? Már szétfagy a seggem – nézett a kocsi felé.
-Persze, szálljatok be – mutattam a kocsira.
-Milyen klasz kocsi – pattant be Noémi. – Liz te hol laksz? – kíváncsiskodott.
-Az erdőben, nem messze innen – mosolyogtam, tetszett Noémi lelkesedése.
-Kivel élsz?
-A gyámommal – mosolyogtam. –A kórházban pszihiáter.
-Uhum– vigyorgott.
-Itt is vagyunk – parkoltam le a Black ház előtt.
-Sziasztok – jött ki Angela, mindenkit megölelgetett. – Hu, de hideg van, siessünk – mosolygott.
Jake és Nessi az egyik fotelben ültek. Jake nővérem haját csavargatta, miközben valamit súgott a fülébe. Jared megfogta a kezem, majd egy puszit nyomott a számra.
-Vámpír szagod van – fintorgott.
Basszus!
-Alicék átugrottak, míg otthon voltam – mosolyogtam. Remélem elhiszi.
-Szeretlek – ölelt át.
-Sziasztok – szaladt le Lux a lépcsőn.
-Milyen szép vagy Liz… - majd Jaredre pillantott, Jared is rá. Tekintetük egybeolvadt, és rengeteg érzés ment át a tekintetükön, míg végül rettentő nagy szerelem mutatkozott ki. A levegő megfagyott, minden szem rájuk szegeződött. Jared elengedte a kezem, majd Lux felé nyúlt. Mindenki őket bámulta, Nessi kivételével – aki engem nézett aggódva -. Semmi bajom mosollyal leültem nővéremék melletti fotelba.
-Kérsz szaloncukrot? – mosolygott rám Jonah.
-Köszi – simítottam végig szőkés-barna haján.
-Van egy bejelenteni valónk – állt fel Nessi, magával húzva Jaket. – Jake megkérte a kezem, és igent mondtam – mosolygott rám nővérem. Szuper, tudom, hogy jót akartam, hogy ne a bevésődés legyen a fő téma, de rajtam nem sokat segített.
-Ez csodálatos – mosolyogtam majd felpattantam és megöleltem őket.
-Egyetértek – jött oda Angela, majd megölelgette őket.
-Végre – kuncogott zavartan Lux.
-Gratulálok – fogott Jacobbal kezet Jared.
-Mikor lesz az ajándékozás? – kérdezte Jonah.
-Perceken belül szerintem – mosolyogtam.
Így is lett pár perc múlva elkezdtük. Jonahval, aki mindenkinek rajzolt valamit – nagyon aranyos volt-. Majd sorban mindenki, legutoljára én. Nessivel kezdtem a sort.
-Boldog karácsonyt nővérkém – öleltem át. Átadtam neki a lap topot, valamint egy külön csomagba csomagol esküvői újságot.
-Köszi – leült a szőnyegre és bontogatni kezdett. Az esküvői újságoknál megállt a keze. – Tudtad? – nézett rám meglepetten.
-Sejtettem – mosolyogtam.
-Lux, ez a tiéd - nyomtam oda a csomagot neki. – Boldog karácsonyt – öleltem meg.
-Sajnálom – suttogta a fülembe.
-Nincs mit, én örülök nektek – pusziltam meg. Rögtön felcsatolta kezére az ezüstláncot, és kipróbálta a parfümöt.
-Angela – mosolyogtam, majd oda léptem. – Boldog karácsonyt, és köszönök mindent - öleltem meg.
-Nincs, mit szívem – nyomott egy puszit homlokomra.
-Tessék – adtam át neki is az ajándékot. Ő is rögtön felcsatolta a nyakláncot, és kipróbálta a parfümöt, és a kötényt.
-Köszi – mosolygott.
-Jonah – már előttem is termett. – Boldog karácsonyt – guggoltam le elé. Majd oda adtam neki a csomagokat. Lehet én jobban élveztem, mint ő, kíváncsi szemeit, majd a boldog elégedettet.
-Váó – mosolygott Jake.
-Köszönöm – adott egy puszit az arcomra. Én csak mosolyogtam, hogy lehet valaki ennyire aranyos.
-Jake – nyújtottam át a farmerokkal teli dobozt, és az autósmagazin előfizetés. – Boldog karácsonyt – öleltem meg.
-Köszi Liz – vigyorgott, majd füléhez hajolva suttogtam.
-Köszönöm, hogy boldoggá teszed.
-Ez csak természetes – vigyorgott, majd leült Liz mellé.
-Jared – mosolyogtam. –Boldog karácsonyt – átnyújtottam a négy doboz ajándékot.
-Köszönöm Liz. Sajnálom – ölelt meg.
-Nincs mit, és ne sajnáld Lux egy imádnivaló lány. Örülök nektek, csak Jakkel vigyázz – suttogtam a fülébe. Mire kacagni kezdett.
-Noémi, és Betti nem nagyon tudtam, mit vegyek nektek, remélem örültök neki – nyújtottam át nekik a csomagokat.
-Vettél nekünk ajándékot? – lepődött meg Betti.
-Úgy tűnik – nevettem.
-Laura. Boldog karácsonyt – adtam át az ajándékot.
Mindenkinek eltaláltam az ajándékokat, de legjobban Jonah örült, és én is neki. Vele olyan könnyű volt minden.
-Ugyanolyan nadrágot vettél nekik? – kuncogott Nessi Jake és Jared nadrágjain.
-Igen – mosolyogtam.
-Oké, akkor együnk. Éhen halok –mosolygott Lux.
-Oké.
Másfél óra múlva.
-Ez nagyszerű volt – mosolyogtam Angeára. – Meg sem bírok mozdulni.
Jared, és Jake kivételével mindenki hátradőlve beszélgetett, a fiúk még ettek.
-Én felmegyek aludni – állt fel Jonah. – Liz felkísérsz? – mosolygott rám boci szemekkel.
-Persze.
-Vigyük a macit is – sétált a karácsonyfa alá.
Megfogtam aprócska kezét, és az emelet felé húzott.
-Sajnálom, a Jaredes dolgot – nézett fel rám.
-Nincs mit. Inkább örüljünk, Lux nagyszerű barátot talált.
-Igaz, de neked azért gáz lehet – motyogta.
-Jobban szeretem őket, Luxot és Jaredet mint, magam. Szóval nem fogok hisztizni, toporzékolni semmi értelme, a dolgon úgysem változtat – mosolyogtam, leültettem az ágya szélére.
-Igaz –ásított.
-Oké, akkor feküdj el – mosolyogtam. – Elég meleg van ezt vedd le, húztam le róla a pulcsit.
-Nem hasonlítotok Nessivel – állapította meg, mikor már az ágyban feküdt. – Mindkettőtöket egyaránt szeretek, de nem hasonlítotok.
-Nincs két ugyanolyan ember – húztam rá a takarót, és a macit befektettem mellé. – És nem is kell, hiszen úgy tök unalmas lenne – nyomtam egy puszit az arcára.
-Lehet. Jó éjszakát – csukta le a szemét, és már aludt is.
Pár percig ott ültem és bámultam aranyos arcát, és hallgattam szuszogását.
-Liz – jött be Nessi. – Itt maradsz éjszakára?
-Nem, köszi. Hazavigyem Jaredéket?
-Nem kell, majd később haza viszem én őket.
-Én megyek haza, eléggé elfáradtam. Akkor holnap gyertek kilenc körül – mosolyogtam, mindenkitől elbúcsúztam majd kicipeltem a kapott ajándékaim és beültem a kocsiba.
Gázra tapostam, és kétszázig nem is lassítottam… Sajnos rövid volt az út, hogy kiélvezzem a száguldás örömét.
Megfogtam a cuccokat, majd besiettem a házba, mivel eléggé lehűlt a levegő. Már fél tíz volt. Lábammal becsaptam az ajtót, majd leraktam a fám alá az ajándékokat. Lerúgtam a magas sarkút lábamról, majd leültem a kanapára és sírni kezdtem. Tudtam, most jött el az idő, amikor senki sem lát, most sírhatok, csak most. Lassan felálltam és felkapcsoltam a karácsonyfaégőt, mosolyogva vizsgáltam, milyen csodásan néz ki. Már csak a család hiányzik a hátam mögül, vagy mellőlem, akikkel bámulhatom.
Holnap nehéz napom lesz, végig nézni mindenki sajnálkozó tekintetével, vagy vigasztalással. Elég lesz magam tartani nem, hogy még mosolyogjak is. Pedig az lesz, mosoly, vidámság.
Muszáj. Zokogtam fel. Kivettem egy szál cigit a dobozból és kiálltam a verandára, rágyújtottam. Rettenetesen remegett a kezem, és a szél is fújt, percekig tartott míg megtudtam gyújtani. Leültem a lépcsőre és szívtam egy slukkot, majd lassan kifújtam.
Negyed óra múlva már vacogtam.
El kell mennem vadászni. Gyorsan felkaptam egy szabadidő ruhát, egy edző cipőt és már száguldoztam is a fák között.