Jó úton - Karácsony (4/4)

Lányok! Nem ér, amit csináltok. Írtok tök sok tök szupi komit. És nem tudom, megállni, hogy ne tegyem fel.:)
Holnap még egy feji lesz, aztán egy hétig semmi - mivel nyaralok -, de úgy érzem pótoltam -előre is - a heti fejezetekkel. Nagyon belejöttem:D Izgatottan várom a véleményeket.:) Puszi, jó éjt.

10. fejezet - Karácsony (4/4)

-Sziasztok – jöttek meg Sethék legutoljára.
-Hello – mosolyogtam. Rengetegen voltunk, alig fértünk el. Erik, Mark, Tony, az öt farkas, Nessi, Lux, Jonah, Lora, Emma, Emily. Mindenki meglepődve bámult, hogy Jared Luxxal van, de pillanatok alatt a többség rájött mi az ok. Valószínű Jared, és Jake azóta nem változtak át.
-Ajándékozás! – kiáltottam fel. – Mindenki a nappaliba.
Három órán keresztül csak ajándék cserék voltak, rengeteg ajándék megfordult.
Mindenki viccesnek találta a fiúknak az egyen gatyát, Emily sírva fakadt mikor meglátta a babaágyat – amit egyáltalán nem csodáltam-. Karkötőket a lányok egymásnak mutogatták, mindenki boldog volt, és az én hangulatomon is dobott. Mindenkivel beszéltem pár szót.
Mígnem egy farkas gyűlést láttam meg a konyhában.
-Eltűnt, reméljük nem jön vissza – mondta Seth.
-Biztos nem fog - léptem be a konyhába .- Meghalt – jelentettem ki, míg behajoltam a hűtőbe almaléért.
-Mi? – kérdezte Sam. – Honnan tudod? – úgy kérdezte, mint egy taknyos gyerek lennék.
-Találkoztunk tegnap – öntöttem ki egy nagy pohárba.
-Liz, mi van? – lépett mellém Jared.
-A vámpír pasast, megöltem tegnap. Cullen területén, vége. Nem kell járőröznötök. Karácsonyi ajándék – mosolyogtam, majd kisétáltam.Aki történetesen az apám – fejeztem be fejben a mondatot.
-Liz?! – nyúlt utánam Jake. – Minden oké?
-Igen. Megkínoztam, szóval nyugi, nem öt perces cucc volt – nyomtam egy puszit az arcára.
Ő pedig ez megkattant arckifejezéssel.
-Tessék Jonah, itt az almalé – nyomtam a kezébe az poharat.
-Nessi, elmeséled a lánykérést – vigyorogtam nővéremre.
-…Renesmee Carlie Swan, megígérem létezésünk minden pillanatában szeretni foglak. Hozzám jössz feleségül? – vigyorom mindig szélesebb lett, de akaratlanul is, beképzeltem, hogy nekem mondja ezt valaki, és a valaki helyére Emmett Cullen csúszott. Nem! Állj! – Igen, igen! Válaszoltam neki, és a nyakába ugrottam – mosolygott Nessi.
-Ez fantasztikus, úgy örülök - öleltem át nővérem. El kell felejtenem Emmettet, hiszen ott van Rose, de egy ilyen csókot nem lehet elfelejteni…
-Lányok! Boldog szülinapot! – kiáltotta mindenki. – Tudjuk, hogy tegnap volt, de… - mentegetőzött Emily.
Mindenki oda jött felköszönteni minket. Teljesen kiment a fejemből, hogy tegnap voltam ötven éves, hihetetlen. Ötven év, ha ember lennék, már lehet unokáim is lennének, most meg még párom sincs.
-Köszönjük – mosolyogtam, tényleg örültem, hogy nem felejtették el.
Megkajáltunk, majd társaságokba tömörülve beszélgetni kezdtünk.
Lorával, Markkal, Tonyval, Erikkel voltam.
-Mindjárt jövök – állt fel Lora majd kiment a mosdóba, direkt hallgattam mit csinál. Megint bevett pár gyógyszert. Ez így nem lesz jó…
-Liz te nem azzal a sráccal jársz, aki ott izé azzal a lánnyal – mutatott a hátam mögé Mark, ahol Jared és Lux egymáshoz bújva beszélgettek.
-Nem, már nem – mosolyogtam.
-Akkor szabad vagy? – csillant fel Erik szeme.
-Erik! – szóltam rá.
-Bocs – vigyorgott rám.
-Bolond – löktem oldalba. Felálltam, és Lora felé igyekeztem.
-Hé, gyere egy picit – húztam vissza a wc-be.
-Igen? – nézett rám kérdőn.
-Fáj? – mutattam az arcára.
-Nem, miért?
-Lora, tudom, hogy fél óránként veszel be gyógyszert – ültettem le a wc-re.
-Nem a fájdalom miatt szedem… - húzta el a száját. Miközben arcát a tükörben vizsgálta,
-Nyugtató? – kérdeztem.
-Igen… Tudod, nem olyan egyszerű ez az egész. Mindenkin látni a magdöbbenést, ahogy elakad a tekintetük az arcomon. Saját öcsém nem mer rám nézni… Mindenki sajnál, és megbámul – suttogta, arca meggyötört volt.
-Jaj, drágám – öleltem meg. – Nincs semmi baj. Emmával beszélj neki is nehéz, vele is ez volt, sajnálták, de erősnek látszott és abbahagyták ezt a hülyeséget.
-Oké – mosolygott. Letörölte könnyeit, majd a tükörben magát vizsgálta.
Kop-kop.
-Fél perc – mondtam. Megigazítottam magon a felsőt, majd kizártam a wc-t.
-Ketten voltatok bent? – kérdezte hüledezve Erik. – Ezért nem kellek neked –vigyorgott.
-Ha-ha – mosolyogtam.
-Kijön ki hógolyózni? – kérdezték a fiúk. Először azt hittem csak viccelnek, de nem teljesen komolyan gondolták. Végül az egész társoság kiment.
-Fiúk lányok ellen – jelentette ki Jake.
-Ti többen vagytok, így nem ér – nevetett Nessi. – Valaki álljon át hozzánk!
-Mark, te gyere – mutattam az említettre.
-Huuu – kacagtak a lányok. – Miért pont Mark? – vigyorgott Lora.
-Szerelmes párokat nem akarok egy csapatban - kuncogtam.
-Mert én vagyok a legjobb – nyomott egy puszit az arcomra. – Ugye? – kacsintott rám.
Fél órán keresztül hó golyóztunk, nevetésektől hangos volt az erdő. Általában a szerelmesek egymást vették célba.
(Nessi-Jake, Emily –Seth, Lux – Jared, Emma – Embry)
Végén már inkább fürdetések jöttek, de kifejezetten óvatosan.
-Ne, kérlek Jake ne – visított Nessi.
-Ez csak hó – mosolygott.
-De hideg…
Megfogtam egy nagy rakással, és Jake arcába nyomtam.
-Ááá.
-Jaj Jake ez csak hó – vigyorogtam.
-Mivan kislány, hiányzik egy kis fürdetés – kacagott mikor felkelt.
-Nem – de már a hóban feküdtem. – Héé – mosolyogtam. –Sam!
-Gyere cica – vigyorgott. Nekem sem kellett több. Jól megfürdettem.
-Liz – szaladt oda hozzám Jonah. – Építsünk hóembert!
-Okés – mosolyogtam, majd felkaptam.
Húsz perc múlva már ott állt a két méteres hóember.
-Király – vigyorgott.
-Az, de mennyünk be, megfogsz fázni. Lányok, ha kell száraz ruha, gyertek.
Az összes lány utánam indult.
-Jonah gyere, keressünk neked is valamit.
-Nem má’, hogy ő fölmehet, a lányokkal? – vigyorgott kaján vigyorral Mark.
-De má’ – kuncogtam.
-Váó, mennyi ruhád van – nézett körbe Emily.
-Igen, van egypár – mosolyogtam. – Nyugodtan válasszatok. Nadrágok, pólók, pulcsik, zoknik – mutattam mindenre.
Közben előkerestem a gyerek ruhákat a szekrény legaljáról. Szoktam venni néha gyerek ruhát, tudom őrület, aztán mikor sok összegyűlik, elviszem az árvaházba.
-Liz, nektek miért van itthon gyerekruhátok? – kérdezte Emily, miközben Jonah száraz ruháit nézte.
-Hát, öhm. Tudod, nem csak te akarsz babát – mosolyogtam rá. Reméltem senki nem hallotta.
-Ó. Végülis érthető, nem is gondoltam rá – motyogta zavartan.
-Nem baj – mosolyogtam. – Nem nagy cucc.
Kezembe kaptam pár férfi pólót, hátha kell a fiúknak. Emily és rajtam kívül már mindenki lent volt.
-Fiúk, ha valakinek kell – dobtam le a kanapéra a pólókat. – Kér valaki forró csokit, vagy teát.
-Forró csokit!
-Teát!
-Oké, oké. Két perc.
Este nyolcig beszélgettünk, játszottunk, majd lassan mindenki hazament. Nessi, Jake, Lux és Jonah maradt.
-Ha akartok, eljöhettek holnap is – mondtam Nessinek. – Cullenek jönnek át.
-Bocs, csak Jake… Szerintem nem… - húzta el a száját.
-Oké, nem gond. Megértem – mosolyogtam.
-Liz minden rendben van? - kérdezte.
-Persze, mint mindig – mondtam, miközben a játszó Jonah és Lux felé pillantottam, hogy ne kelljen Nessi szemébe hazudnom.
-Hazudsz – suttogta. – Liz ismerlek. Miért nem mondod el? – kezdett hisztissé válni.
-Kit ismersz? Engem? - kérdeztem suttogva. – Én ismerlek Nessi. Azért kérdezed meg, hogy ki legyek pipálva, egy bizonyos mértékig érdekel a dolog, azt kész. Nessi jobban szeretlek, mint bármi mást, és ne haragudj, de úgy érzem nem ismersz. Ez nem a te hibád, ez is az enyém, és nem is akarom, hogy ismerj… - suttogtam.
Nessi megsemmisülve bámult.
-Figyelj Nessi, nagyon örülök a boldogságodnak, és nem fogom beárnyékolni olyan dolgokkal, amiről nem tudsz…
-Milyen dolgok Liz? Mit titkolsz? – szólt hangosabban mire Lux és Jonah ránk kapta a fejét.
-Tegnap megöltem egy vámpírt – suttogtam.
-Mi van? Akit Jacobék üldöztek? De, hisz azt mondták lehetetlen elkapni…
-Nessi, „ismertem”.
-De..hisz…honnan? – ekkor már Jake is minket figyelt.
-Párszor felhívott telefonon… - suttogtam.
-Miért? Mit mondott?
-Tíz éve figyel minket… „Csak most volt bátorsága felhívni” – suttogtam.
-Nem értek semmit.
-Engem akart. Telefonon hívogatott, hogy milyen jól nézek ki stb.
-Mikor akartad elmondani?! – kiáltott rám.
-Soha – mosolyogtam.
-Liz, térj már magadhoz. Ilyet nem titkolhatsz el… - üvöltött.
-Gyertek ki, kocsiban megvárunk – húzta ki Luxot és Jonaht Jake.
-Sajnálom. Igazad van, téged is bánthatott volna… Felelőtlen voltam – ismertem be.
-Ne csináld már mindig ezt, miért vagy ilyen mártír?!
-Mártír? – néztem rá értetlenül.
-Mindig más érdeket kell nézned, és ezt felhánynod… - pufogott.
-Mikor hánytam fel Nessi?! – kezdtem dühbe gurulni. – Ne mondj ekkora hülyeséget.
Kirohant az ajtón és becsapta azt, fél perc múlva elhajtott.
Én pedig zokogva rogytam a földre. Nem tudtam mióta ülhettem ott, csak ömlöttek a könnyeim.