Jó úton - Ki akar? Mit nem takar?

Sziasztok! Alice, Nessi, és Vivii. Nektek megy a feji..:D DE többször nem veszel le a lábamról ALice.. Hihetetlen vagy:D És köszönöm az erőt, amit küldtetek:) Köszi a 13 komit.
ÉS holnap jön haza egyik kedves olvasóm, Renee - nem tudom mi volt chaten a neved, bocsi - öt üdvözlöm vele. Ha majd olvassa. Imádlak benneteket, puszii:) Jó éjt:D Sok macit az álmotokba..:D KOMIKAT!*.*

30. fejezet - Ki akar? Mit nem takar?

Liz szemszög
-Át akarom rendezni a házat… - mondtam Alicenek.
-Segítek! - ugrott fel. – Azaz segíthetek? – kérdezte boci szemekkel, az ajka meg megremegett. Nem tudtam ellenállni, de nem is akartam. Legalább eltölthetünk egy kis időt együtt. Lassan ő lesz a legjobb barátnőm.
-Persze – mosolyogtam.
-Jupi – ölelt meg.
-Jövő héten oké? Mert a héten segíteni akarok Esmének a konyhában, de utána se kéne itt hagyni egész nap a házban. Majd mikor itt lesz valaki… - mosolyogtam.
-Persze, most ő a legfontosabb – mosolygott Esmére.
-Nem akartok ide költözni? - kérdezte Emse mosolyogva.
-Öhm, hát nem tudom. Talán majd később – mosolyogtam zavartan.
-Oké, és Liz kérlek majd segíts – nézett rám megszeppenve. Nem sokszor kérhet segítséget. – Hiszen azért te jobban értesz az ilyenhez…
-Mint én – fejezte be a kis manó mellettem.
-Persze, egy feltétellel – tettem fel az ujjam. – Babázhatok – mosolyogtam rájuk.
-Persze – nevetett Esme.
-Alicenek is lesz dolga – néztem a barátnőmre. Aki kérdőn vizsgált.
-Ne na, én nem akarok pelust cserélni… - fintorodott el. Mire hangosan kacagni kezdtem. Mire Edward és Bella is rám kapták tekintetük. Valamiről nagyon diskuráltak. Várjunk csak… Edward és anyu diskurál? Na ne. Szuper, végre összejöttek. Annyira boldogok lesznek.
-Nem erre gondoltam – mosolyogtam manómra. – Tudod nagyon gyorsan fog nőni – húztam az agyát.
-És? – nézett rám ijedten.
-Sok sok ruhára van szükség… És persze játékra… - mosolyogtam.
-Jeee, olyan csinik lesznek a babák… - ugrándozott.
-Babák? – nézett rá Esme felhúzott szemöldökkel.
-Miért csak egyet akarsz? – nézett rá ijedséget színlelve Alice.
-Tényleg – mosolygott Esme.
-Melyik szoba lesz az övé? – nézetem kérdőn Esmére.
-Még nem tudom… - húzta el a száját.
-Melletetek legyen – mosolyogtam rá. - Minél közelebb annál jobb. Bár egész nap mellette lesz valaki szerintem – mosolyogtam.
Egy nappal később
-Két kocsival megyünk – mosolygott Alice. – Te és Bella a tiéddel– mosolygott Alice Edwardra. – Mi meg velük – mutatott rám.
-Oké – mosolygott Edward. Majd beültek, Alice és Jasper is bemászott hátulra.
Alice szemszög
Emmett vezetett, Liz az anyósülésen ült, mi pedig hátul szerelmemmel. Fogták egymás kezét, csak mikor váltani kellett akkor engedték el egy pillanatra. Összeilletek, pontosan, mint két puzzle darab, ami együtt egy csodás képet alkot.
-Szerintem vegyünk valamit Esmének. Valami baba holmit… - fordult hátra Liz.
-Benne vagyok – mosolyogtam szélesen.
-Öhm, nem látsz semmit? Fiú vagy lány lesz? – kíváncsiskodott Liz.
-Még le sem feküdtek – mosolygott Jasper.
-Tényleg – nevetett Liz. – Csak olyan izgatott vagyok – mosolygott. - Ti nem? – nézett hitetlenkedve ránk.
-De – mosolyogtam. - Csak fura lesz – motyogtam.
-Ti.. ti nem akartok? – kérdezte barátnőm. Jasperre néztem, aki az ablakon nézett ki.
-Nem tudom… - suttogtam.
-Gondoljatok bele Jasper tanítaná a kisfiút harcolni, vagy történeteket mesélne neki este. Alice te meg csodaszép ruhákba öltöztethetnéd. Egy dolog, egy érző lény, aki a kettőtök keveréke… - suttogta az ablak felé. Ő akart, nagyon is akart gyereket. Emmett is Lizi arcát vizsgálta, talán neki is most esett le?
-Igazad van – mosolyogtam. – Majd talán később, ugye Jazz?
-Persze – vigyorgott, majd szorosan megölelt. Ő is akart… eddig miért nem mondta?
Fél óra múlva
-Végre itt vagyunk! – ugrottam ki a kocsiból, és megfogtam Jazz kezét, majd a pláza felé kezdtem húzni.
Emmett kezeit Lizi derekára fűzte, és mosolyogva megcsókolta.
-Khmm – köhögött szerelmem.
-Jasper, megfáztál? – kérdezte nevetve Liz.
-Nagyon kapar a torkod – kuncogott Emmett is.
-Ha-ha.. – mosolygott szerelmem.
-Edwardék? – kérdezte Liz.
-Ott! – mutatott Emmett egy csókolózó párra.
-Ne máá’ – kuncogott Liz.
-Tőlünk vették – mosolygott Emmett, majd megindult Edwardék felé.
-Emmett! Gyere vissza! – szólt rá Liz. Rögtön visszafordult.
-Papucs – kacagott Jasper.
-Mennyünk már – rángattam őket tovább.
Lizi szemszög
Nyakunkba vettük a plázát Alice után indulva. Jasper arcára a fintor kiült én meg csak mosolyogtam. Sexii…
-Kéket, sárgát és ezeket! – nyomott a kezembe Alice vagy húsz ruhát.
-Mi csináljak vele? – néztem rá ijedten.
-Próbáld fel – forgatta a szemeit Alice. Majd belökött a próbafülkébe.
-Alice ebből kint a mellem – suttogtam.
-Hol is?– húzta el a függönyt szerelmem.
-Emmett! – mosolyogtam. - Mit csinálsz itt?! – pirultam el.
-Nézem, hogy hol lóg ki… Ezt nem veheted fel más előtt. Persze otthonra, velem… - vigyorgott kajánul.
-Emmett! – vigyorogtam én is. Milyen kis féltékeny.
-Emmett Cullen - majd már ott sem volt. – Mit csinálsz te ott bent? – halottam meg Alice hangját, és Jasper nevetését.
-Alice, ezeket én nem veszem fel. Vagy a mellem van kint, vagy a mellem kacsint – léptem ki a próbafülkéből. – Ez nem én vagyok.
-Hmm – mosolygott Emmett. És melleim vizsgálta.
-Emmett! - néztem rá jelentőségteljesen.
-Bocsi, bocsi. Alice, normális ruhákat adj neki. Ebben nem mehet ki az utcára…
Jasper csak kacagott.
Az egész vásárlás így zajlott, nevetve, jó kedvűen. Rengeteg ruhát vettünk, Alicevel nem lehet keveset venni…
-Ide még bemegyünk – mutatott a fehérnemű üzletre Alice. – Ti maradtok – mosolygott a fiúkra.
Alice vagy húsz fehérneműt bedobott a kosarába és uh. Milyeneket? Durvákat, semmit takarókat…
-Te nem akarsz venni? – nézett rám meglepve.
-Alice, te egy évre vásárolsz? –kérdeztem meglepve.
-Fogyó eszköz – kuncogott.
-Oké – léptem arrébb. Az enyhébb daraboknál maradtam, jó persze nem literes bugyit vettem, de azért nem is csipke csodákat.
-Ez a hálóing nagyon jól fog álli neked - tett bele a csomagomba egy átlátszó anyagú falatka valamit.
-Alice. Én ilyet nem veszek fel – mutattam rá.
-De, felfogsz - mosolygott.
-Alice… Ez nem én vagyok – bámultam undorodva a darabot.
-Nem baj, akkor bent lesz a szekrényben… - forgatta a szemeit.
Vagy húsz percig, csak fehérneműt vásároltunk. Majd a kasszánál egy harmincas férfi.
-Uh, ez nektek lesz lányok? – emelte ki a hálóinget.
-Nem a nagyimnak – mosolyogtam rá.
Egy férfi van a női fehérneműnél… Klassz.
-Igazán sexi nagyid lehet… - kacsintott.
-Ha tudná… - mosolyogtam.
-Végre - suttogta Edward.
-Mindjárt megölöm azt az ipsét... – fortyogott szerelmem.
-Nyugi… - öleltem át, és puszit nyomtam a szájára.
-Alice kérlek – nézett rá Jasper.
-Oké megyünk. – nevetett.

Liz ruhája: