Jó úton - Féltékenység?!

Sziasztok lányok! Itt a várva várt feji! Ma is sikerült kettő*büszke.fej*.
Örülök, hogy kiaksztotátok megint a chatet csajok;), örülök, hogy itt várjátok a kövit! Nagyon boldoggá tesztek, szeretés van.:)
Köszönöm a komikat, és sok "jobbulást". Használt!:D
Köszi, hogy vagytok nekem.
Sipirc olvasni;)
ui.: Előre is boldog névnapot Alicem.:)

38. fejezet - Féltékenység?!

Nessie szemszög
Nem hiszem el, annyira igazságtalan lennék? Én lennék a hibás?
Mindig féltékeny voltam Lizre, hiszen őt mindenki jobban szerette, de én most is nagyon szeretem, Jake és ő számomra a legfontosabb. De nem viselkedhetek így vele… Olyan szemét vagyok, tuti apámra ütöttem, akit megölt… Megint ő a kemény csaj, megint őt kell sajnálni mert megölte… De igen, mindig ő volt, mindig ő volt az okosabb, a szeretni valóbb és ezt nehéz elviselni.
-Ma nem megyek suliba… - mosolyogtam szerelmemre, aki aggódva vizsgált. – Te is tudod, hogy igazságtalan voltam, ugye? – néztem fel rá. Nem tudtam mit vártam tőle, hogy megmondja, mennyire hülye vagyok, vagy inkább hazudjon.
-Igen, mintha irigy lennél rá?! – mondta, vagy kérdezte.
-Irigy? – néztem fel arcába kérdőn.
-Uhum – bólogatott.
-Nem vagyok irigy, vagy lehet…
-Bocsánatot kell kérned – simított végig a hajamon. – Ez így nem mehet tovább, Nessie ő az ikertestvéred.
-Tudom – sóhajtottam.
-Nem hiszem, hogy könnyű lesz – simogatta a hajam.
-De bocsánatot kell kérnem, délután oda megyek – jelentettem ki.
-Okés – mosolygott. – És mit csinálunk délelőtt? – mosolygott kajánul.
-Jake… - nevettem.
-Igen szerelmem? – végigdöntött az ágyon.
Edward szemszög
-Bella! – lépett elő egy fiú.
-Dávid – ugrott szerelmem nyakába.
-Végre visszajöttél, unalom az élet – kacagott. – Áhh, hello Edward – nyújtott kezet.
-Ő Dávid, én változtattam át – mosolygott szerelmem.
-Látom nem nagyon meséltél neki…. – kacagott Dávid. – Hugicám ez nem esett jól.
-Hugicám?! A nővéred maximum öcsi… - boxolt Bella a fiú vállába.
-Neked elvitte a cica a nyelved, vagy Belluska ráharapott – kacagott hangosan Dávid.
-Nem – mosolyogtam. – Még megvan.
-Szuper – kacsintott. – Akkor ugrás be, és mennyünk – mutatott a fekete Bmwre.
-Már úgy hiányzott ez a kocsi… - simított végig rajta Bella.
Hmm, van ízlése…
Pár perccel később már egy nagy ház előtt álltunk.
-Többiek? – nézett meglepődve Dávidra.
-Én nem tudom – mosolygott.
A ház gyönyörű volt, fehér, hatalmas ablakokkal. Fadíszítéssel, kövekkel kirakva alul.
-Edward gyere – fogta meg a kezem és befelé húzott.
-Végre megjöttél! – visítottak, mikor beléptünk.
-Bella már úgy hiányoztál – ugrott szerelmem nyakába egy alacsony, fekete hajú, babaarcú lány.
-Eszter, én is! – ugrott oda egy szőke hajú lány.
Én kissé lesokkolva álltam, sok ismeretlen vámpír mosolygott rám.
-Ő lenne Edward? - lépett mellém egy szőke hajú nő. - Hope vagyok – mosolygott, majd megölelt.
-Ő Eszter – mutatott a fekete hajú lányra. - Evelin, Tomi, Shannon, Eliza és Martin – mutatott körbe.
A lányok megöleltek, a fiúk kezet fogtak velem.
-Edward Cullen –mosolyogtam kissé zavarban.
Mindenki mosolygott.
Másnap reggelig beszélgettünk, nagyábból megismertem mindenkit, főleg a lányokat. Hiszen ők beszéltek végig.
-Oké, kis harc?! – mosolygott Dávid Bellára.
– Mióta elmentél nem is edzettünk – mosolygott Tomi és Shannon.
-Oké. Átöltözök.
-Párba – mosolygott szerelmem. – Kezdjétek, nem értem minek kellek én ehhez – kuncogott.
Mindenki elkezdett harcolni, szerelmem pedig elemezte őket. Fantasztikusan harcolt mindenki. Közel annyira jól, mint Jasper.
Liz szemszöge
-Elszakítottad… - mosolyogtam rá.
-Azt akartad szakítsam el? – vigyorgott rám kajánul.
-Aham, hogy többet ne kelljen felvennem – kuncogtam.
-Miért? Irtó sexi voltál benne cicus – simított végig combomon.
-Valaki ül a teraszon – néztem ki az ablakon.
-Nem hiszem el… - morgolódott. – Visszajöjjek később?
-Nem, maradj Emmett – hallottam meg nővérem hangját. – Örülnék, ha te is itt lennél.
Kiszálltunk és szembe találtam magam Nessievel. Szörnyen nézett ki, a szemei alatt karikák, a haja kócosan, a szája lila.
-Nessie?! – rémültem meg.
-Én úgy sajnálom. Nem akartam ilyen bunkó lenni, tudom, hogy mindent neked köszönhetek, tudom, hogy egy elkényeztetett fruska vagyok, én végig féltékeny voltam rád. És nem törődtem veled, mikor jött Jake, mert úgy éreztem, most jött el az én időm. Én annyira sajnálom, kérlek bocsáss meg.
-Oké, oké - öleltem magamhoz. – Semmi baj, nem haragszok.
-Nem érdemellek meg... – lépet eggyel hátrébb. – Most haza megyek, vigyázz rá – suttogta az utolsó részt Emmettnek.
-Váóó – bámultam magam elé.
-Gyere be, mert meg fogsz fázni – húzott be szerelmem a házba.
-Hallottad? – néztem rá kérdőn.
-Cicus, vámpírhallás – mosolygott.
-Azt mondja féltékeny volt rám? Mi a francért? – gondolkodtam, hogy mim volt meg, ami neki nem. Semmi.
-Én megértem. Hiszen téged mindenki szeret, persze teszel is érte, és gyönyörű vagy, és teljesen más, mint ő. És, amiért igazán féltékeny … - kérdőn pillantottam rá. – Nem vagyok bolhás, mint az ő kutyája.
-Jaj Emmett – nevettem.
-Meg valószínű nem is ilyen jó az ágyban, mint a „Maci” – mutatta ujjaival a macskakörmöket.
-Azért egy kutya, nem egy maci – öleltem át.
-Pedig neki két farka van – nevetett. Mire én is hangos kacagásba kezdtem.
-Jaj, Macim olyan bolond vagy – csókoltam meg.
-Mond, hogy nem így szeretsz?! – vigyorgott magabiztosan.
-De, bár téged nehéz nem szeretni – döntöttem végig a kanapén.
-Téged meg főleg babám – húzta le rólam a pólót.

A dőlt betűs szöveg, nyinykét illati:)