Jó úton - Előszó

Itt az "előszó", hát ez ilyen lett. Remélem tetszik és hű olvasóim maradtok a következő könyvnél is. Komikat:) - a fejléc még nem végleges-.

Előszó

Három hónap telt el a baleset óta. Emmával töltöttem eddig napjaim felét, Embryvel tanítgattuk. Rettentő gyorsan gyógyul, már megtanult járni és írni is. Néha pedig egyszerűen csak szórakozunk, Embryvel is nagyon közel kerültünk egymáshoz. Emma anyukája pedig egy hónapra eltűnt nem tudtuk mi van vele, de előkerült, semmit sem mondott. Csak bejött az ajtón és folytatta ez életét ott, ahol abbahagyta. Néha lementünk a La Pushba – hogy kicsit „szórakozzunk”. - Nessivel eléggé elszakadtunk egymástól, de jóban voltunk vagy, hogy is mondjam, nagyon keveset voltunk együtt az elmúlt időben, de akkor jól, megvoltunk. Ő már mondhatni leköltözött Jacobékhoz. Én pedig rengeteg időt töltöttem Cullen családnál, sokszor ott is éjszakáztam, mint ma is.
-Hé kislány – hallottam meg Emmett hangját. – Bejöhetek? – állt az ajtóban.
-Persze, gyere – húztam fel magam az ágyban. – Mi a helyzet? – mosolyogtam.
-Semmi, csak gondoltam bejövök – vigyorgott szélesen.
-Jah, oké. Ülj le – mutattam az ágyam szélére.
Hosszú percekig ott ültünk, és csak figyeltük egymást. Kissé már zavarba ejtő volt, de nem tudtam mit mondani.
-Emmett?! Hol vagy? – hallottam meg Rose nyávogását.
-Inkább megyek – suttogta, fölállt majd homlokon csókolt és kiment. Az atjóban még vissza vigyorgott rám.
-Uh ennek sok értelme volt… - suttogtam és kuncogtam.
Most már aludnom kéne. Holnap tábortüzes buli a La Pushban.
Nessi szemszöge
-Jake! – kiáltottam.
-Igen szerelmem? - jött be az ajtón.
-Mikor jösz? – mosolyogtam rá.
-Már itt is vagyok – ült le mellém. Épp most jött meg a járőrözésből.
-Végre - kuncogtam. Majd ölébe ültem és megcsókoltam.
-Milyen napod volt? Mi volt itthon? – kíváncsiskodott.
-Suli unalom volt, aztán Jonathannal játszottunk és főztem kaját. Ja és Luxal voltam.
-Köszönöm – mondta hálásan.
-Mit is? – kérdeztem kíváncsian.
-Hát, hogy segítesz –mosolygott.
-Jaj Jake, itt lakom, szép lenne ha csak ülnék a szobában… - mosolyogtam. - Mi a helyzet Embryvel?
-Már sokkal jobban van, és Emma is. Nagyon jól elvannak Lizzel.
Igen, nekem is ott kéne lennem, de egyszerűen nem bírok. Tudom, bunkóság, de az elején nem tudtam végignézni, rosszul voltam. Most meg nem sétálhatok oda. „Hello, megjöttem.” – szöveggel.
-Szuper – mosolyogtam. – Álmosnak tűnsz – simítottam végig a szemét.
-Pedig nem vagyok – nyomott el egy ásítást.
-Uhum, látom – döntöttem hátra az ágyon.
Tíz perc múlva már horkolt, én pedig kuncogtam. Majd szorosan hozzá bújtam és beszívtam férfias illatát, aztán mély álomba merültem.
Jazper szemszög
-Hallo? – vettem fel a telefont.
-Szia Jasper – hallottam meg Bella hangját.
-Szia – keltem fel a fotelből, mindenki engem nézett.
-Ki lehet az? – kíváncsiskodott Emmett a háttérben.
-Nem látom – mondta szerelmem.
-Menj ki a házból – suttogta. Kimentem az ajtón majd elkezdtem szaladni.
-Most már nem hallanak. Mi a helyzet? – kíváncsiskodtam.
-Én kérdem. Még mindig nem tűntek fel azok a vámpírok? – kérdezte dühösen.
-Nem, semmi nyomuk nincs.
-Rendben.
-Ott mi a helyzet?
-Minden rendben, eszünk, gyakorlunk és elvagyunk. Hiányoznak a lányok… - suttogta.
-Ehiszem. Liz épp nálunk alszik – mosolyogtam.
-Szuper – éreztem, hogy ő is mosolyog.
-Csatlakoztak újak? – kíváncsiskodtam tovább.
-Nem, nincs újabb csapat. Szerencse, de most mennem kell. Tomi és Jerry kidöntik a ház oldalát – kuncogott. – Fiúk nyugi van! – halottam a hátérben Eszter hagját.
-Oké, vigyázz magadra – suttogta.
-Te is, ha bármi van hívj. Szia.
-Szia.
Lassan visszasétáltam a házba.
-Ki volt az? - kérdezte Emmett rögtön.
-Öhm, egy Volturi – mondtam. Nem mondhatod meg, nem mondhatod meg!
-De mi a francért beszélsz egy Volturival minden másnap? – kérdezte Rose.
-Mert beszélnem kell vele. Neked nem mindegy… - suhantam fel a lépcsőn.
Tudtam, hogy igazságtalan vagyok a családommal, de megígértem Bellának.
Alice rögön utánam jött.
-Ő volt ugye? – kíváncsiskodott.
Csak bólintottam, töbre nem volt erőm.
Liz szemszög
-Reggel van. Ideje felkelni – suttogtam a párnába. – Elizabeth most kikelsz ebből a nyamvadt ágyból. – Nem akarok…
-Komolyan magadba beszélsz? – halottam meg Edward hangját az ajtóban.
-Jah - ültem fel az ágyban.
-Oké – fordult meg, majd kiment az ajtón. Persze a mosolyt nem lehetett levakarni az arcáról.
Gyors lezuhanyoztam, egy kis jéghideg víz csodákra képes, fogat mostam, hajat szárítottam. Gyors felkaptam egy farmert és egy inget. Kis alapozót kentem az arcomra, majd szemceruza, szempillaspirál. Hajamat gyorsan felkötöttem egy magas cofba.
A szobában gyorsan elágyaztam, majd szaladtam le reggelizni. Esme már megint étellel várt.
-Jó reggelt – szaladtam le a lépcsőn.
-Milyen jó formában vagy – mosolygott Emmett.
-Tudom – mosolyogtam rá angyalian.
-Jó reggelt szívem - tolta elém Esme a pirítóst.
-Köszönöm Esme – öleltem meg. - De nem kell minden nap mikor itt vagyok főzöd.
-Ez csak természetes – nyomott egy puszit a homlokomra.
Csörgött a telefonom az emeleten, gyorsan felszaladtam.
-Hallo? – vettem fel a telefont, kissé zilálva – emberi szokás-.
-Szia szívem – halottam egy mély férfihangot.
-Ki maga? - suttogtam bele.
-Az maradjon titok. Nagyon jól nézel ma ki, tetszik ez a felső – mondta. Kinéztem az ablakon, de nem láttam semmit.
-Mit akar? – a hangom egy oktávval feljebb csúszott, de nem volt több egy suttogásnál.
-Téged – suttogta. Félelmetes volt, kirázott hangjától a hideg és éreztem, hogy figyel.
Majd letette a telefont.
Lassan lesétáltam a lépcsőn.
-Ki volt az? – kérdezte Esme.
-Téves – motyogtam.
-Minden rendben? – simított végig a vállamon.
-Persze.



Liz ruhái:

(csak a felső)

Liz szobája a Cullen "villában":