Jó úton - Látogatók

Meglepi. Aki még fent van. Itt a mai fejezet:) Holnap valószinű többel rukkolok elő:)

10. fejezet - Látogatók

Liz szemszöge
Vadászat megvolt, nem tudom miért fújja fel mindenki, csak egy üvegszilánk.
-Szia Liz, hogy vagy mostanság? – kérdezte Emma anyukája.
-Köszönöm, jól. Ön? – mosolyogtam.
-Mondtam, hogy tegezz. Jól vagyok. Emma a szobájában van – mutatott az emeletre.
-Oké, köszi - már szaladtam is fel a lépcsőn.
Kopogtam semmi válasz, lassan benyitottam. Emma az ágyon feküdt, a hasán lábait lóbálta.
-Szia – húztam le a füléről a fejhallgatót.
-Áhh, Liz. Megijesztettél – nevetett.
-Mit csinálsz? – pillantottam a füzetre, ami előtte volt.
-Zenét hallgatok, meg rajzolgatok.
-Milyen szép – néztem a rajzra, tényleg gyönyörű volt.
-Segítesz, elmagyarázod a matekot? - vett elő egy füzetet.
-Persze.
Több mint, három órán keresztül tanultunk, mert közben kiderült, hogy a kémiát, és a fizikát sem érti. A végére már csak bolondoztunk.
-Sziasztok – lépett be Embry. – Az egész erdőben lehet hallani, hogy milyen jó kedvetek van – ölelte meg Emmát, ahogy rá nézett, mintha nem lenne más. Csillogott a szemük, és nem csak egy túlzás, de tapintható volt, a szerelem, a vágy, a bizalom, a boldogság. Úgy éreztem nekem nem kéne ezt végig nézni.
-Én épp megyek – pusziltam meg Emmát. – Jók legyetek – intettem.
-Na, de Liz – hallottam meg Emma hangját. – Attól nem kell menned, hogy Embry itt van…
-Tudom, csak magatokra hagylak titeket. Rengeteg dolgom van otthon. Sziasztok.
Három óra múlva.
Ajándék halmok, itt-ott. A nappali, mintha egy bomba robbant volna. Rengeteg idő még becsomagolom ezeket, de sokkal jobb – szerintem – mikor téped a csomagoló papírt, mint belekukkantasz az ajándéktasakba. Nem?
Beraktam egy karácsonyi CD-t, hogy kis hangulat legyen. Majd elkezdtem csomagolgatni. Az ember barátaim, és a falka tagjainak megvolt. Szétnyúltam a padlón. Meghalok... Komolyan életveszélyesebb egy karácsony, mint tíz újszülött, éhes vámpír. Jó azért nem, vagy mégis?
riinggggggg – szólalt meg a csengő.
Elővettem három plédet letakartam az ajándékokat.
-Szia - lépett be Alice, Jasper, Emmett és Edward.
-Helloka –mosolyogtam. Nem lehettem egy szép látvány, kopott szabadidőnadrágban, lógó pólóban, rózsaszín zokniban, és szétkuszált hajjal. – Állj! – tettem fel a kezem. – mond Alice, hogy nem direkt időzítettél. Meg akarod tudni mit kapsz karácsonyra, egy kis meglepi nem árt! – szóltam a nappaliból, miközben az alsó emeleti gardróbba beraktam az üres polcokra az ajándékokat, szerencse, hogy be van cetlizve, kié melyik, tuti összekeverném.
-Lebuktam – kacagott Alice.
-Jöhettek –gyorsan összehajtottam a plédeket, kicseréltem a CD-t a zenelejátszóban. – esetleg kértek valamit? Tudom mi kell nektek – nevettem. Beszaladtam a konyhába, majd a fagyasztóból kivettem a vért. – Igen van itthon lecsapolt vér, de csak állati. - Beraktam a mikroba, majd poharakba öntöttem és kivittem egy tálcán.
-Ugye nem magad csapoltad le? – kérdezte Emmett, mikor a kezébe nyomtam.
-Van itthon véred? – kacagott Alice.
-Igen, ha betege lennék gyógyszer helyett vért kell innom – mosolyogtam. – Igen, miért is jöttetek?
-Fiúk aggódtak, hogy jól vagy-e – mosolygott Alice. – Én meg kíváncsi voltam az ajándékomra – mosolygott.
-Miattam? Ez aranyos – mosolyogtam. Felhúztam a pólóm. – Semmi nyoma vérző sebnek, vagy haldokló félvérnek, nyugi - minden szem a hasamra szegeződött.
-Szégyellős vagyok ám – húztam vissza a pólóm mosolyogva. – Nem akarok ünneprontó lenni, de Rose nem fogja leszedni a fejetek, főleg a tiéd Em?
-Csak nem – szólalt meg először Jazz.
Kocsi fékezés.
Majd egy vámpír süvített fel az emeletre.
-Vic? Minden oké? – szóltam utána.
-Persze, csak a kedvenc ingem véres lett. Hülye érvagdalozó tinik…
Fiúk hangos kacagásba kezdtek.
-Legalább megmarad? – kíváncsiskodtam.
-Meg – jött le Vic egy zöld pólóban.
-Szuper.
-Milyen régen láttalak titeket… - mosolygott Vic. – Nagyon sokat változtatok – nevetett. – Nem zavarok? – nézett rám.
-Nem, dehogy. Csodálkozom, hogy hazajöttél - néztem fel rá.
-Én is. Nem is gondolnád mennyi embernek kell segítség – ült le a sarokban lévő dolgozó asztalhoz. – valaki hiányzik, Rose hová lett?
-Nem jött át – mosolyogtam. – hagyd Vic, ők nem tehetnek róla.
-Igazad van – mosolygott rám. – Bocs srácok.
-Mondtad a többieknek, hogy huszonhatodikán szeretettel várlak titeket karácsonyozni? – kérdezte Alicet.
-Mondtam – mosolygott Alice.
-Fiúk mi van veletek? Elég lapos a hangulat – húztam el a szám. – Van egy ötletem, megmutatom a házat.
Másfél óra múlva haza is mentek, én pedig beültem a kádba, és egy órán át áztattam magam.

Seth szemszög
-Szerintetek megkéri végre Jake Nessi kezét? - kérdezte nevetve Sam.
-Szerintem meg – mosolygott Embry.
-Már egy hete kéri– kuncogott Jared.
-És igent mond? - kérdezte Sam.
-Biztos – mosolygott szerelmem.
-Jah, bevésődés… - fortyogott Jared.
Rettentően sajnáltam, hogy Liz nem vésődött be Jaredbe. Hiszen a fiú odáig van érte, és egymáshoz illettek volna. Az a lány hihetetlen, milyen erős, nem sírt, nem sértődött meg. Egyszerűen hazasietett, persze sejtem, hogy csak indok volt, de erős volt. Nem biztos, hogy Jared befog vésődni, de hogy lehet így élni…
-Seth téged keresnek, valami nő – táttogta Emily, és felém nyújtotta a telefont.
-Halo?! - szóltam bele.
-Seth? - egy ismerőd, szép hang felelt, vagyis kérdezett.
-Igen, Seth vagyok. Te élsz – ki lehet ekkora bolond. Engem keres és meglepődik, hogy élek, talán valami régi ismerős… Fiúk kuncogni kezdtek.
-Bocs, csak meglepődtem, hogy ilyen fiatal vagy. Ne nevessetek a háttérben -
-Oké…
-Szóval a falka többi tagja is ott van?
-Igen – ki lehet az? – De te ki vagy?
-Bella Swan – mindenki meglepetten megállt evés közben.
-Mi? Az a Bella? – álltam fel és járkálni kezdtem.
-Igen, a két ballábas Bella, Nessi és Liz anyukája… - hallottam, hogy nevet.
-És mit szeretnél? Miért hívtál? – kíváncsiskodtam.
-Engedélyt szeretnék kérni. Magamnak és két társamnak. Én csak két hétig, ők pedig fél évig lennének Forksban.
-Jaj, Bella. Tudod annyi vámpír van már itt….
-Tudom, hidd el tudom. Kérlek Seth, semmit nem fognak csinálni. Cullenek területén maradnak, és nem fognak egy embernek sem bajt okozni. Vállalom értük a felelősséget, ha megszegik bármely szabályt én szedem szét őket.
-Mikor jönnétek? – kérdeztem.
-Köszi. Köszi. Karácsonykor, húszon hatodikán, remélem nem okoz gondot. Tíz percre kijöttök és kész. Idegen, nomád vámpírotok van?
-Igen egy férfi, de nem tudjuk elkapni…
-Ha gondolod majd segítek, vagy valami – majd a háttérből: „Shannon! Imádtam azt a virágot!” „Srácok!” – Bocs, de mennem kell. Vigyázzatok magatokra, és ha lehet Lizék előtt legyen titok a dolog.
-Oké, szia.
-Ez meg mi volt? Komolyan egy vámpírral csevegtél? – akadt ki Sam.
-Liz anyja idejön? – kérdezte kíváncsian Jared.
-Három vámpír? – Embry kezdett dühbe gurulni.
-Miről van szó? – kérdezte Emily. – Ki volt az?
-Fiúk hagyjátok abba – szóltam az alfa hangommal. – Mindent hallottatok, én döntök, és titokban marad. Bízom Bellában.
-Egy vámpírban? – kezdte Sam.
-Igen, majd megismeritek – mosolyogtam.
-Persze, karácsonyi ajándékot nem kell neki venni? – szólt ismét cinikusan Sam.
-De vehetnél!