Jó úton - Tisztázzik a dolgokat

Sziasztok! Itt a várva várt feji. Elsősorban Alicenek köszönhető, hiszen nem aludtam el.:) A viccekérté és csajozós dumákért neki megy a fejezet. ÉS mert már csak 4 nap a névnapjáig:D ÉS Nessinek is küldjük, hiszen sütiket süti már órák óta, mert a család túl torkos.:D És a 14 komiért - a 14 a kedvenc számom, DE lehetne több. :D 104 olvasóval... - . Igen, és a két új rendszeres olvasót is üdvözlöm köreinkben - mint egy anti alkoholista társoság XD, ez olyan volt - Myrtle ss BellaCullen.:) Jó olvasás. Puszii, és még mindig imádlak titeket!-.- KOMIKAT*.*

29. fejezet -Tisztázzuk a dolgokat

Emmett szemszög
-Hmm. Nagyon finom – mosolygott szerelmem miközben a harmadik palacsintát gyűrte be. –Oké, több nem fér belém – fogta meg hasát.
Mindenki minket vizsgált, elég idegesítő volt, de legalább ne kommentáltak.
-Esme ha gondolod segítek főzni. Egy hét múlva már úgysem tudsz – mosolygott Liz.
-Köszönöm drágám – küldött felé anyu egy mosolyt.
Pár perc múlva kimentünk a nappaliba, mindenki helyet foglalt, mivel kettővel többen voltunk, Liznek muszáj volt az ölembe ülnie. Persze egyáltalán nem volt ellenemre, inkább nagyon is örültem neki.
Olyan aranyos volt, és irtó sexi. Ha a délutánra gondolok…
-Emmett kérlek – nézett rám Edward mérgesen. Uh, ezt nem kellett volna.
-Bocsi – mosolyogtam.
-Szerintetek sárga vagy rózsaszín koszorúslány ruha a jobb? – tolta szerelmem elé az újságot Alice.
-Luxnak szerintem nagyon jól fog állni a sárga – mosolygott Liz. Majd Bellának nyújtotta az újságot.
-És neked? – kérdezte Alice.
-Szerintem én nem leszek koszorúslány – mosolygott Alicere. Gyenge témák szigetén kötöttünk ki…
-Mért ne lennél? – kérdezte ijedten Bella. Majd Liz kezeire nézett… Azt hitte ő lesz a menyasszony? Hangosan felnevettem.
-Nem, én nem megyek férjhez még… - nevetett szerelmem is.
-Akkor? – kérdezte Alice.
Közben Jasper, Edward, Esme, Jerry és Vani valamiről beszélgettek.
-Mert nem kért meg senki? – mosolygott Lizi. Pedig tudtam milyen rosszul esik neki, szorosan megöleltem.
-Ez természetes, nem kell megkérnie… - mosolygott Bella.
-Összevesztünk, és három napja nem is beszéltünk – mosolygott Liz.
-Mi? – kérdezte Bella. – Miért nem kérsz bocsánatot… Tudod milyen makacs. – mondta Bella.
-Persze, hogy én kérjek bocsánatot. Meglesz anyuci – mondta gúnyosan Liz. Majd felém fordult és mellkasomnak támasztotta a fejét. – Nem hiszem el. Mindjárt jövök – állt fel. Kisétált a mosdóba.
-Bella miért csinálod ezt? – suttogtam. – Miért kezeled Nessit gyereknek, Lizt pedig mindenért felelősnek. Miért szereted jobban Nessit? – kérdeztem.
-Mi? Én nem… - suttogta.
-De te jobban szereted, és ő bármit megtehet. Egyáltalán tudod min vesztek össze? Egyáltalán Nessi fejébe is belenéztél? Végig nézted az ő életét is? Mikor Liziét nézted szerintem egy szűrő volt az agyadon… És lemaradt a fele…
-Emmett – suttogta Esme.
-Liz nevelte fel Nessit. És ő bevésődött abba a kutyusba és ott hagyta egyedül…
-De te kihasználva a helyzetet megvigasztaltad – válaszol gúnyosan Bella.
-Igen. Meg, ezerszer jobban ismerem, mint te vagy Nessi, és szeretem. Nem mint te… - álltam fel és a fürdő felé vettem az irányt.
-Lizi bemehetek? – kérdeztem az ajtó előtt.
-Uhum – mosolygott. A mű mosoly.
-Liz nem kell ezt csinálnod – léptem mellé, miközben a tükörben vizsgálta ajkait.
-Mit? – nézett rám.
-Kérlek előttem ne csináld. Idegesít – mutattam a szájára. – Ők a családunk, nem kell előttük titkolnod az érzelmeid.
-Emmett. Mindig ezt csinálom, csak előtted nem – mosolygott igazán. – Olyan aranyos vagy, macikám – csókolt meg.
-Hé skacok! – lépett be Alice. Kattanás, és vaku.
-Alice – mosolygott szerelmem.
-Mondt, hogy nem szeretnéd megörökíteni? – nézett rá boci szemmel húgom.
-Imádlak – lépett oda és egy puszit nyomot az arcára.
-Eljössz velem vásárolni? – csillant fel a szeme. – Persze a fiúk is jönnek – vigyorgott rám.
-Emmett – nézett hátra. – Okés?
-Persze – mosolyogtam, majd megöleltem hátulról.
-Áhh, így nem élvezem. Jó így is fantasztikus, de imádom, amikor mérgelődnek – kuncogott Lizre, aki csak vigyorgott.
-Megértem – bólogatott egyetértően Lizi.
-Jasper olyan sexi akkor – suttogta Alice szerelmem fülébe. Én pedig nevetni kezdtem.
-Nem is a ruhák miatt kell menünk vásárolni? – nevettem.
-Psszt! Ha Jasper megtudja már nem olyan jó… - kacsintott rám Alice.
-Nem olyan jó mi… Nem olyan sexi –kuncogtam a lányokon.
-Pontosan. Milyen okos lettél pár nap alatt, jót tesz neked ez a csajszi – húzta el tőlem Lizit. – De nem csak a tiéd, én is kérek belőle – öltötte rám a nyelvét. Liz csak boldogan, igazian mosolygott.
Alice és Liz leültek az előbbi helyünkre és vad csevegésbe, sugdolózásba kezdtek. Én pedig Jasper és Edward közelében foglaltam helyet.
-Mi van Emmett lepattintottak? – nevetett Jazz, miközben hátba ütött. Persze meg sem éreztem…
-Megyünk vásárolni – kuncogtam. – Ti is – mutattam rájuk, mire lefagyva Alicere néztek, aki szerelmére kapta tekintetét. Én csak húgomra kacsintottam, ő pedig vigyorgott.
-Muszáj?! – tette fel kétségbe esve Jazz.
-Igen drágám - bólintott Alice.
-Oké, veszett ügy… - suttogta megtörten.
-Emmett te minek örülsz? – kérdezte Edward idegesen.
-Hát nem a Pumukli fejednek öcsi – vigyorogtam.
-Bocs, már leesett – mondta mérgesen.
-Csak féltékeny vagy… - löktem oldalba.
-Mindjárt jövünk – állt fel Jasper és megragadta a vállam. Nyomott egy puszit Alice szájára, majd szemeztek egy picit, én pedig Liz ajkaira lehetem csókot. Éreztem, hogy mindenki minket néz.
-Majd jövök - suttogtam fülébe.
-Oké –mosolygott.
-Gyere már –fogtam meg Jasper a vállam, és az ajtó felé húzott. Futottunk pár métert, pont hallótávolságon kívül essünk.
-Lefeküdtetek? – tette fel a kérdést Jasper.
-Igen – vigyorogtam.
-Nem bántottad? – nézett rám kérdőn.
-Nem – miért bántottam volna.
-Hányszor? – tette fel a következő kérdést, közben arcomat vizsgálta. Szerintem otthon összeírta a kérdéseket, mindjárt előveszi a listát…
-Egyszer – válaszoltam, mint a jól lakott iskolás.
-Csak? – lepődött meg.
-Igen – bólogattam.
-Mikor? – kérdezte kíváncsian.
-Ma – vigyorogtam.
-Eddig nem? – fürkészte arcom.
-Nem… Jasper állj már le. Lefeküdtem vele, járunk, szeretem…. Mi ebbe akkora dolog? – kezdtem kiakadni.
-És milyen volt? – mosolygott kajánul. Mintha magamat látnám…
-Fantasztikus, életem legjobb szeretkezése volt – vigyorogtam büszkén.
-Jobb, mint Rose? – kérdezett rá.
-Ezerszer – mosolyogtam.
-Tényleg? – kérdezte meglepetten.
-Jasper. Ez olyan hihetetlen? – kezdtem el dühös lenni. – Egy vadmacska az ágyban – vigyorogtam rá.
-Oké. És szereted? Ugye nem fogod elhagyni… Ilyen lánnyal ne játssz Emmett!
-Szeretem. Oda meg vissza vagyok érte, nem játszok vele. Szeretem. Betűzzem? Amúgy meg nem érzed? – mutattam rá a lényegre.
-De, csak nem hittem el –nevetett.
-Nem hittél nekem?! Mikor hazudtam neked tesó? – ütöttem hátba. - Adok neked – majd „játékosan” verekedni kezdtünk.
-Azt megnézem… - nevetett.