Ébredés -Húszonkilencedik fejezet

Sziasztok. Meghoztam. remélem mindenkinek tetszik. 25 komi és rögtön felrakom a kövit. Úgy hogy hajráá..:D

Haza mész

Jasper szemszög
-Szia – szólt bele szerelmem a telefonba.
-Szia drágám. Miden rendben? – kérdeztem, miközben az ablakon kifelé bámulva Bellát figyeltem.
-Hát. Minden a fejen tetejére fordult… Emmát, és Lorát autóbaleset érte. Lizzel egész nap a kórházban voltunk – mondta szomorúan.
-És hogy vannak? - kérdeztem.
-Súlyos sérülésiek vannak. Emmának fejsérülése, lehet emlékezet kiesése lesz. Lorának pedig az arca sérült meg. Az egész… - mondta szerelmem, boldogságnak –ami mindig a hangjában bujkált – nyoma sem volt.
-Atyám..
-De ez még semmi, vámpírok voltak. Vámpírok okozták a balesetet –suttogta.
-Haza mennyek? – kérdeztem.
-Nem kell, Liz egyet kinyírt és elkergette őket. De nagyon fura volt… - mondta bizonytalanul.
-Hogy érted? – kíváncsiskodtam.
-Tudták, hogy ki Liz. Tudták, hogy nem ember. Pedig dobog a szíve… Érted?
-Haza megyek! – állítottam. Mire Bella felnézett az ablakba.
-Nem kell, a farkasok is segítenek. Most már nem lesz baj – mondta hírtelen.
-Féltelek… - suttogtam.
-Nem kell, tudok magamra vigyázni. Szeretlek.
-Én is Alice. Hiányzol.
-Nekem mondod? Te jobban. És milyen Bella? – suttogta az utolsó mondatot nagyon halkan.
-Hihetetlen. De honnan tudod?
-Lizék, ismerték az aláírást a levélről.
-Oké, de most mennem kell. Szeretlek, vigyázz magadra.
-Oké, én is, te is - hallottam hangján, hogy mosolyog.
Letettem a telefont.
Bella harcolni tanította a többieket. Csodálkozva bámultam, hihetetlen jó volt.
-Álljatok párba, kettesével gyakoroljatok – mondta kedvesen, az él – ami miatt mindenki hallgatott rá – csengett a hangjában. - Jasper, gyere ide – hangnem még mindig ugyanaz.
Lassan odasétáltam.
-Mi történt? – kérdezte félve.
Elmeséltem neki, amit nekem Alice.
-Oké – majd elkezdett fel alá járkálni. Kifejezetten ideges volt.
Bella szemszög
A vámpír csapatok száma csökkent. Lehet híre terjedt a dolognak, hogy kinyírom őket? Épp ideje volt, már több mint, egy éve ezt csinálom. De egyre kevesebbszer találunk új csapatot. Persze ennek nagyon örülök, hiszen több ember marad ember, kevesebb vámpír lesz. És a mi családunk létszáma sem nő már. Kilenc újszülött van már. Múltkor három taggal bővültünk. Hope, Shannon, és Tomi. Hopenak van képessége, egy nagyszerű képesség, gyógyító. Embert, vámpírt egyaránt. Erre már ő jött rá, nekünk még nem volt alkalma megmutatni. Szerencsére, senki nem sérült meg. Shannon és Tomi, pedig nagyon összebarátkoztak az eddig szingli lányokkal. Valamint, szerintem Eliza és Martin is érez valamit egymás iránt. Teljesen összeillenek.
Épp harcolni tanítom őket, Dávid pedig viccekkel teszi színesebbé a napunkat. Jasper elég jól fogadta a dolgot, és még csodálta is. Én pedig büszke voltam magamra, teljes mértékig. Sikerült.
Jazzel egy nagyon szuper dolgot tudtunk csinálni, az egyik képességem az, hogy nem kívánom az emberi vért, és Jasper képességével ezt továbbítani is tudtuk. Szóval lehet, sokkal hamarabb befejeződik az újszülött korszak. Minden másnap vadászni megyünk, amúgy harcolunk és a képességekkel ellátott vámpírokat oktatjuk. Szabadidőnkben beszélgetünk. A napok csak úgy pörögnek, persze a lányok nagyon hiányoznak.
-Hazamenyjek? – hallottam meg Jasper hangját, Aliccel beszélt telefonon. Felpillantottam rá.
-Álljatok párba, kettesével gyakoroljatok – mondtam a többieknek, akik így is tettek.
-Jasper, gyere ide – intettem felé.
-Mi történt? – kérdeztem idegesen, rossz érzésem lett.
Elmesélte, mit mondott neki a telefonban Alice.
-Oké – majd elkezdtem járkálni.
-Visszamész. Ha bármi van, telefonálsz. Egy nap és ott vagyok – jelentettem ki. – Rendben?
-Igen – bólintott.
-Jasper elmegy, köszönjetek el – mosolyt erőltettem az arcomra.
-Elrendezzem a repülőjegyet? – kérdezte Eszter.
-Igen, köszönöm – választoltam. – Jasper, beszélnünk kell még egy picit – hívtam be a nappaliba.
-Rendben.
-Nem mondhatsz semmit, arról hányan vagyunk, a képességekről. Senkinek semmit. Nem mondhatsz az itt töltött időről semmit. Mert a te elmédet védem, Aro és egyben Edward elől is, de más nem tudhatja meg, mert az ő elméjét nem tudom védeni, és rájöhet a Volturi.
-Értem – bólintott.
-Ha egy csöppnyit is fokozódik a helyzet, rögtön telefonálsz – jelentettem ki.
-Rendben – bólintott.
-Én is foglak hívni, de addig biztos nem kell visszajönnöd, még Forksban ismeretlen vámpírok szaladgálnak.
-Oké.
-Örülök, hogy itt voltál, hogy közelebbről megismertük egymást. Majd valamikor találkozunk- borultam a nyakába. Nem szoktam ilyet csinálni, de most az érzelmeim irányítottak, nem pedig az eszem-.
25 komi, rögtön friss, és ha lehet tartalmas komi legyen. Köszi, puszi *.*