Jó úton - Átváltozás

Itt a várva várt fejezet, remélem senki sem szomorú, meg ilyesmi... - Puszi.

5. fejezet - Átváltozás

Két perc múlva két farkas jelent meg, egy szürkés nagy – Seth. –És egy sötétbarna, lassan sétáltak felém.
-Jared? – erre rám kapta tekintetét.
Nem jött a várt hatás, nem volt bevésődés. Semmi. Nem akartam bevésődni, számomra olyan korlátozottnak tűnt, de most, hogy Jareddel alakulnak a dolgok.
Nem, Liz erős vagy. Nem sírsz, nem sírsz.
Lassan közelebb léptem és megsimogattam a fejét.
-Szép vagy – suttogtam. Mikor hozzá értem hallottam a gondolatait.
-Igen, én tudtam. Ne félek – nyomtam egy puszit, az arcára. – Nekem most haza kell mennem. Vigyázz magadra – simítottam bele a bundájába. Gyorsan megindultam, amíg ez erőmből futja, amig vissza tudom tartani a könnyeim.
-Jó éjt – intettem egyet Seth farkas felé.
Gyorsan beköszöntem Emilynek, majd bevágódtam a kocsiba.
Könnyeim lassan folyni kezdtek, két perc múlva már zokogtam.
Rájöttem nem is vagyok szerelmes, csak vágyom rá. Hiszen Nessi boldog, és mindenkinek van párja, mindenkinek, akit ismerek. Cullen család, a farkasok, Emma. Mindenki.
Túl gyors voltam Jareddel? Vagy nem kéne ezt csinálnom? Befog vésődni valakibe, aki nem én leszek?
Haza mentem, és meg sem álltam a hűtőig. Az ivás semmire nem jó, de most muszáj. Kivettem egy üveg Martinit, és bevágódtam a tévé elé.
Szerelmes filmek, teleshop, játék, jóslás. Azzal a lendülettel ki is nyomtam a tévét.
Elmegyek vadászni, felvettem egy szabadidőt, meg egy pulcsit aztán indultam is. Az ajtót becsaptam, majd rohanva indultam az erdőbe.
-Hmm, maci – szippantottam bele a levegőbe. Meg is iramodtam.
Nekiütköztem valaminek, a macim pedig futásnak eredt. Francba.
-Liz? – hallottam meg a nevem.
-Hm? - néztem az alattam fekvő Emmettre. – Te ittál? – hajolt közelebb a számhoz.
-Egy picit – mosolyogtam. – Megakartad enni a macim? - vigyorogtam rá. Lehet megártott a Martini?
-Mi? Az enyém volt – vigyorgott.
-Egyedül vagy? – kérdeztem. Ő csak bólintott.
-Oké, akkor jó – mosolyogtam. Majd lefeküdtem mellé a fűre.
-Szóval maci? – vigyorgott.
-Fincsi - mosolyogtam.
-Nem kéne aludnod már? – kíváncsiskodott.
-Nem baj kihagyok egy éjszakát. Nem hiszem, hogy bárkinek hiányoznék – mosolyogtam.
-Nekem hiányoznál – nyomott egy puszit a homlokomra, kirázott a hideg érintésétől, mégis melegem lett. – Sőt szerintem Esmének, Edwardnak, Alicnek, Jazznek és Carlislének is.
-Ez jól esik –mosolyogtam.
-Mi lett a randival? – mosolygott kissé zavartan.
-Azt hiszem össze jöttünk – motyogtam.
-Nem tűnsz túl elégedetnek – vizsgálta az arcom.
-Tudod, ő farkas. Vagyis reggel még ember volt, még a randin is. Aztán éreztem, hogy lázas és tudtam, hogy át fog változni. Így is lett, találkoztam is vele…
-És? Így már nem elég jó? – mondta gúnyosan.
-Jó, persze, nem az a baj, hogy farkas. Nekem amúgy is olyan pár kell, aki halhatatlan – magyaráztam.
-Akkor? - kérdezgetett tovább.
-Nem vésődött be…belém.. Ő az ötödik farkas, háromnak már van bevésődése. És valószínű neki is lesz – motyogtam.
Emmett az arcomat vizsgálta.
-Te bele akartál vésődni? – tátotta el a száját.
-Nem is tudom, annyira korlátoltnak tűnik ez a bevésődés cucc, csak szerettem volna valamit.
-Inkább valakit – motyogta mosolygott Emmett. – Gyere - húzott magához közelebb majd megölelt.
Hosszú percekig, ott feküdtünk, csendben.
-Csodás lány vagy Liz, megfogod találni a hozzád illő fiút – puszilt bele a hajamba.
-Köszi, Em – bújtam hozzá közelebb. – Kérlek, ne mond el ezeket senkinek – mosolyogtam kérlelően az arcába.
-Persze, mit szólnál egy macihoz? – vigyorgott.
-Benne vagyok – mosolyogtam.
Egész éjszakét az erdőben töltöttük, bolondoztunk, beszélgettünk vagy egyszerűen csak bámultuk a csillagokat.
Nagyon jól éreztem magam, mintha minden gondom elszállt volna – gondolkodtam, miközben hazafelé sétáltam.
Gyorsan főztem egy kávét, elvégeztem a reggeli teendőimet, majd gyorsan összedobtam a leckéket és indultam is.
Ma kifejezetten hidegebb volt, és egy kis hó meg is maradt. Jó, hogy nem tudok megfázni – mosolyogtam magamban.
Még fél óra a tanításig beugrok az élelmiszer boltba. Nem lesz baja a kocsiban semminek, remélem.
Tojás, tej, sajt, joghurt, túró, liszt, müzli, csoki, bor, üdítő, ásványvíz, hús, krumpli, gyümölcs. Megvan minden, néztem a kosárba.
-Szia – hallottam meg valakinek a hangját mögöttem.
-Esme – fordultam meg.
-Neked nem iskolában kéne lenned? – mosolygott rám. Órámra néztem.
-Még van tíz percem, csak gyors beugrottam – mutattam a kosárra.
-Igyekezz, nehogy elkéss – ölelt meg, majd egy puszit, nyomott arcomra.
-Rendben.
Kilenc perc múlva leparkoltam a suli előtt, tesim lesz szuper. Gyorsan beszaladtam az öltözőbe, senki sem volt, ott, szóval vámpírgyorsasággal átöltöztem majd szaladtam.
-Sziasztok – köszöntem az osztálytársaim felé, Nessi vadul integetett.
-Miss. Swan is megérkezett – mosolygott rám a tanár. Utálom, olyan gúnyos. Odamennék és letekerném azt a bunkó fejét a nyakáról.
- Focizni fogtok – mosolygott a lányokra. – Fiúk kint, ti pedig mutatott ránk bent. Edward lesz a bíró – mosolygott szélesen.
Lora jutott eszembe, mennyire tudott focizni…
-Két Swan lány választ csapatot – mosolygott ránk a tanár. Túl jók vagyunk egy csapatba, nevettem.