Jó úton - Mindig történik valami?

20 komi, 3 új rendszeres olvasó két fejezet közt? Azt a mindenit.:)
Hoztam is egy fejit, nem lett egy nagy Bella szemszög, de most ennyire tellett:) Köszönöm, köszönöm, hogy vagytok nekem:)
Izgatottan várom a véleményeket.

20. fejezet -Mindig történik valami?

Bella szemszög
Hogy lehetek ekkora marha? Idejövök és rögtön osztom az észt…
-Nyugodj meg – fogta meg a vállam Vic. – Liz nem haragszik.
-Elrontottam mindent, nem kellett volna megnéznem a múltját, nem kellett volna…
-Ezen már nem tudsz változtatni.
-Kösz.
-Nem úgy értettem, Liz is megért téged, és nagyon szeret. Rettenetesen hiányoztál nekik. Főleg Liznek.
-Tényleg Nessi? Velem mi van? – kérdeztem.
-Leköltözött Jakehez, már el is jegyezte… - mosolygott Victoria.
-Mi? - fékeztem le futás közben.
-Megkérte Nessi kezét… - vigyorgott barátnőm. Én csak hüppögtem. – Ne csináld már, hiszen felnőttek. Gyerekük is lehetne, sőt még unkájuk is…
-Ne csinálj belőlem dédi oké?Anyának sem érzem magam…
-Szerintem az lenne a legjobb, ha a barátnőjük lennél, akkor tudnának a legközelebb kerülni hozzád. Irányítgatással elkéstél. Sajnálom.
Már meg is érkeztünk a Cullen ház elé, sokkal modernebb volt, mint emlékeimben, de most is gyönyörű.
-Sziasztok – nyitotta ki az ajtót Emmett. – Liz? Már alszik is? – kíváncsiskodott.
Mit érdekli Emmett Cullent, hogy alszik-e Liz? Megbolondult.
-Nem – mosolygott Vic Emre.
-Miben sántikáltok? – néztem rájuk.
-Semmiben – nevetett Vic.
-Bella – lépett hozzám Alice. – Jó, hogy átjöttél – húzott az egyik kanapéhoz.
Egyik oldalon ő ült, a másikon Edward. Milyen véletlen.
-Igen – mosolyogtam.
-Meddig maradsz? – kérdezte Jasper.
-Két hét.
-Az nagyon kevés – szomorodott el Alice.
-Fél év aztán végleg visszaköltözöm – mosolyogtam.
-Ez szuper – nevetett Alice.
Edward szemszöge
Istenem milyen gyönyörű, és egy karnyújtásnyira van tőlem. Teljesen más, teljesen megváltozott.
-Fél év aztán végleg visszaköltözöm – mosolyogott angyalian.
-Ez szuper – nevetett Alice.
Fél év és itt lesz Forksban, ahol minden kezdődött. Lehet lesz esélyem... Harcolni fogok, hogy vissza szerezhessem.
-Arra gondoltam, először is tudjuk le a terhesség dolgot. Elmondom, hogy megy – nézett Esmére. – Szóval, az egész terhesség három hónap. Egy hét után jön a hányás, és a hasad napról napra centiket nő, második hónapban már lehetnek törések, borda, medence. Elég fájdalmas. Bár nekem ketten voltak az is gond lehetett – mosolygott. – És Carlisle, a szülés sem hétköznapi – kuncogott Vicre.
-Kifejezetten undorító – nevetett Victora.
-Magzatburkot, nem tudod felvágni, rettentő erős. Foggal kell felszakítani, ja és ultrahangot nem tudtok csinálni.
-Fúj… - suttogta Alice.
-Utána rögtön vámpírrá kell változtatni, lehet Vani ereje kevés, ezért mérget is kell jutatni a szervezetébe – mosolyogott. – És általában a félvérek nem olyanok, mint a lányok. Sokkal sebezhetőbbek, bár rettentő gyorsan fejlődnek, testileg és értelmileg is – magyarázott mosolyogva.
Kivágódott az ajtó.
Bella szemszög
-Anyu?! – halottam meg Renesmee hangját.
-Renesmee – mosolyogtam, majd szorosan megöleltem. - Mi a helyzet kincsem?
Kezét oda nyomta arcom elé…
-Gratulálok drágám – öleltem meg.
-Meg kell ismerned őt, és a családját…
Liz szemszöge
-Jó reggelt hamupipőke – suttogta a fülembe a kedvenc mély hang.
-Emmett – mosolyogtam. Lassan felültem az ágyban.
-Szia – nevetett. Beletúrtam hajamba, hogy kicsit normálisabban álljon.
-Tök sexi – vigyorgott.
-Hé – túrtam bele hajába. – Ki kéne takarítanom…
-Nem kell úgy sietni – mászott rám vigyorogva.
-Igazad van – szerencse, hogy nem vette fel a felsőjét. Végig simítottam izmos vállain. – Áhh – haraptam be a szám. Egyik kezét bal oldalam mellett letette, arra támaszkodott, másik keze pólóm alá nyúlt és hasamat simogatta.
-Emmett – sóhajtottam.
-Szeretlek – suttogta fülembe. Most mondta ki először. Szeret.
-Én is szeretlek – pusziltam meg nyakát.
Vigyorogva közelített ajkaimhoz, majd lassan megcsókolt.
Riiiinnnggggg – szólalt meg a csengő.
-Ne nyisd ki – húzta fel a pólóm mellemig. Majd puszit nyomott köldökömre.
-Nem is… - suttogtam, miközben élveztem mozdulatait.
Riiinnnggggggg
-Ki kéne nyitnom… - suttogtam csukott szemmel.
-Ö-ö – puszilt végig hasamon.
Riinnnnggggggggg Riiiiinnnnggggg
-Nem fogja abbahagyni… - suttogtam.
-De csak egy perc – mászott le rólam bosszankodva.
Lerohantam a lépcsőn, majdnem elestem a lépcsőn, majd kinyitottam az ajtót. Senki nem állt az ajtóban. Kiléptem egy picit, Lora ült a képcsőn.
-Héé. Lora. Mi történt? Gyere be – állítottam fel és behúztam a nappaliba.
-Liz – ölelt meg és zokogni kezdett. – Tony…
-Mi történt Tonyval? – kérdeztem mikor leültettem a kanapéra.
-Bevett valamit, kórházban van. Öngyilkossági kísérlet.
Tony, kórház, öngyilkosság.
-Atyám. És hogy van? – kérdeztem.
-Altatják, éjszaka kimosták a gyomrát. Miattam csinálta, azt hiszi ő a hibás…
-Majd beszélek Victoriával, ő segít neki. Rendben? – simítottam végig a haján. – Hozok egy teát – álltam fel és beslisszoltam a konyhába.
Mindig történik valami…
Feltettem a vizet. Doboz kattanását halottam. Kisiettem Lorához.
-Oké. Elég – kaptam ki a kezéből a dobozt. – Nem veszel be többet – mondtam neki szigorúan.
-De nem bírom nélküle… - suttogta.
-Lora ez drogfogyasztásnak számít. Bármiben segítek, de ezt abba kell hagynod.
-Oké.
-Akkor most letusolunk, és reggelizünk – mosolyogtam rá. – Itt a ruha, törölköző. Igyekezz.
Borotvát közben lekaptam a polcról, nehogy valami marhaságot csináljon.