Jó úton - Harmadik világháború?

Sziasztok! Ez egy nagyon gyorsan összehozott fejezet lett, majd éhen halok... Szóval nem meg ölni, vagy ilyesmi..:D Orsi és Vivii elszórakoztattak, és a cím ismerős lehet:). Nem ilyen fejezetre számítottatok mi??:D Köszönöm a sok komit... Még nem mindegyiket olvastam el, mindjárt pótolom. Egy pici függővég van. DE a hajak bent maradnak, az ugrálások megállnak, seggeket a székekre..OLVASÁS!:D

25. fejezet - Harmadik világháború?

Bella szemszög
-Na nee. Ugye csak vicceltek – álltam fel.
-Nem – suttogta Liz.
-Emmett Cullen kitekerem a nyakad – suttogtam, és komolyan gondoltam.
-Anyu! Állj le, oké? – kérlelt Nessi.
Álljak le? Emmett Cullen? A nagy sex mániás állat, az én kislányommal?

Liz szemszöge
Emmett egyszer csak a földre esett.
-Anyu! Hagyd abba! – ordítottam. Megfogtam a kezét, és abbamaradt, de Bella ugyanolyan tekintettel nézte.
Emmett lassan felült.
-Ez mire volt jó? – kérdeztem hisztérikusan.

-Miért pont ő? – kérdezte mérgesen anyu.
-Miért ne? Csak egy okot mondj! Persze Nessi hozzámehet egy kutyához. Ja, bocs a régi szerelmed unokája… Felmentve. Én meg? Majd választasz nekem párt? Vagy nekem nem lehet? Nem érdemlem meg? – beszélt és beszélt. Haragosan, fájdalommal teli szemekkel nézett.

Emmett szemszög
Uh, ez rázós volt.
-Miért pont ő? – kérdezte mérgesen Bella, szemei feketén izzottak.
-Miért ne? Csak egy okot mondj! Persze Nessi hozzámehet egy kutyához. Ja, bocs a régi szerelmed unokája… Felmentve. Én meg? Majd választasz nekem párt? Vagy nekem nem lehet? Nem érdemlem meg? – kelt ki magából szerelmem.
-Nyugi – suttogtam a fülébe.
-Mit akarsz még tőlem? Milyen anya vagy? Kiolvasod a gondolatim, mert nem bízol bennem. Az egész életem megleled, és kiakadsz holmi Mattan? A többi dolgot nem láttad?
-Liz, hagyd – suttogta Emmett.
-Talán másnak is van ellenvetése? – nézett körbe, mindenki lefagyva állt. Nem tudtam, hogy a hírtől, hogy egy párt alkotunk vagy Bellától. Én inkább a másodikra teszem a voksom.
-Emmett ezt nem gondolod komolyan – mondta mérgesen Edward.
-Ki más… - suttogta mérgesen szerelmem.
-Igen, teljesen – mondtam, Edward szemébe nézve.
-Nem vagy az apám Edward, nem sok beleszólásod van. És sosem leszel az, nekem nincs apám és anyám se – száguldott ki szerelmem.
Pár pillanatig csend volt. Mindenki Liz nyomát bámulta.
-Ezt nem kellett volna – suttogtam mindenkinek.
Majd Lizi után rohantam.

Esme szemszöge
-Bella te nem vagy normális – suttogta Alice. – Edward te meg… Atyám. Holnap reggel mindketten elmentek és térden állva könyörögtök, hogy megbocsásson.
Bella lerogyott a kanapéra.
Én nem tudtam mit csinálhatnék, most hibáztassam Bellát? Szerintem már rájött mekkora baklövés volt és az bőven elég neki. Mindenki ott állt, majd Alice kiszaladt. Vanessza és Jerry a lépcsőn álltak.
-Igaza van – motyogta Bella teste remegett.

Alice szemszöge
Szaladtam, ahogy csak bírtam és hitetlenkedtem. Mi lett az én barátnőmből, és miért ilyen igazságtalan Lizzel. Lelassítottam, mert már halottam Liz szívverését. Egy farönkön ültek, Emmett karjaiban Lizzel, aki zokogott.
-Semmi baj drágám. Nem lesz semmi baj – suttogta bátyám, miközben lassan simogatta a hátát.
Halkan odasétáltam, majd leültem melléjük.
-Minden meg fog oldódni – simítottam végig Liz haján.
-Olyan igazságtalan… - suttogta.
-Gyertek mennyünk – Emmett karjaiban hozva Lizt elindultunk. –Elég hideg van – persze nem fáztam, de Liz ő még is csak félig ember.
-Én elmegyek fürödni, most jól esne – suttogta Liz.
-Mennyél csak – puszilta meg Emmett szerelmét.
-Jól vagy? – kérdeztem a nagy macit.
-Igen – mosolygott. – Csak nem értem Bellát. Tudom, hogy nem vagyok egy anya ideál, de azért ez sok volt… Nem a fájdalom, vagyis nem az enyém, hanem az övé – mutatott a fürdő felé.
-Tudom, én sem értem, mi ütött belé… - bámultam magam elé. Egy biztos, ez már nem a régi Bella.
-Te tudtál rólunk? – kérdezte Em.
-Igen, volt pár látomásom… - mosolyogtam.

Liz szemszöge
Mi lenne ha most meghalnék… Vajon megbánná Bella, talán összetörne? Nagy frászt, Nessikével bulit csapnának. Nem értem, nem értem. Mindent megtettem, mindent. Mostantól fogva nem fognak érdekelni, egyikük sem. Elegem van. Nessi is arra vár, hogy mennyek bocsánatot kérni, mint mindig. Arra várhat. De Emmett szeret, és ez biztos. Elhagyta Roset, értem, de mi van, ha nem tudom pótolni? Ha nem vagyok elég jó? Még az kéne… Biztos megkérném Roset tépjen szét, simán megcsinálná, de akár a saját anyám is, vagy akár a nővérem. Szuper.
Nem teszek nekik ekkora szívességet, azért sem. Örökké boldogan fogok élni Emmettel.
Kiléptem a víz alól, majd magamra tekertem a törölközőt.
-Tessék – nyújtotta be Alice a ruhám.
-Köszi – mondtam alig hallhatóan.
-Gyere – állt az ajtóban szerelmem. – Feküdj le.
-Még csak délután van – motyogtam.
-Nem baj az – emelt fel, majd ágyba dugott. Halál biztosra vettem, hogy nem tudok elaludni. Ekkora marhaságot, hiszen a halál, a mi fajtánknak nem biztos… Szóval elaludtam.
-Jó reggelt – ölelt át Emmett.
-Jobbat – suttogtam morcosan. Rettentő rosszul aludtam.
-Elég nyugtalanul aludtál – simított végig a hajamon.
-Uh, érzem. Köszi mindent macim – bújtam karjaiba, és elhatároztam, hogy el sem mozdulok onnan.
-Nincs mit cicus – csókolt meg.

Riiinnnnngggggggggg
-Ó a franc – suttogtam. – Ma nem nyitjuk ki.
Csókolt tovább, és pedig egyre jobban neki préseltem magam.
Kop-kop – az ablakon.
-Ki a…? – néztem ki.
Edward és Bella. Uh, nem lehet egy nyugodt percem se az én macimmal?