Jó úton - Egy átlagosnak nem mondható nap

Itt a várva várt fejezet. Ma valószínű csak ennyivel szolgálhatok, kicsit hosszabb mint, szokott. Szerintem elég vidám feji lett, sőt izgi, de a TI véleményeitekre vagyok igazán kíváncsi.
Vivi sikerének nagyon örülök, és fantasztikus érzés, hogy van hozzá közöm - vagyis olvas, és hirdettem is -. A többi olvasó is írjon, ha van olyan törije, amit nem olvasok, vagy épp most kezd. Kíváncsi vagyok rátok, és a munkáitokra is.
Tegnap volt egy kis összetűzés a chatben, vagyis kaptam egy rossz kritikát - amit " nem jó fogadtam". - Páran megvédtetek, nagyon jól esett. És igen lehúzta a hangulatom az a pár sor amit. S.M. írt, de elfogadtam.
Nyinykének jó nyaralást - bár nem olvashat most, de ha hazajön, akkor örüljön-. Köszi, a tegnap estit, kis beszélgetés lenyugtatott.:)
Utoljára, de nem utolsó sorban. Viviinek küldöm, aki itt pattog a fejezetért:)
100, 101 olvasónak, váá nagyon örülök:)
Kicsit hosszúra sikerült, remélem volt, aki elolvasta:P.

22. fejezet - Egy átlagosnak nem mondható nap

Nessi szemszöge
Épp a La Push felé tartunk,anyu és én. Hihetetlen, hogy egy vámpírt leengednek Sethék, de hát bíznak benne.
-Imádni fogod őket – mosolyogtam anyura.
-Biztos – nevetett, bizonyára azon, hogy vagy huszadszor mondom el.
-Itt is vagyunk – fékeztem le.
-Milyen régen jártam errefelé… - nézett körbe.
Bella szemszög
-Gyere – húzott maga után Nessi. Meg sem álltunk az ajtóban, egyenesen behúzott egy nappali szerűségbe. Egy harmincas nő, egy kisfiú, egy tizenéves lány és egy Jacob várt. Pont olyan volt, mint az én Napom, anno.
-Sziasztok – léptem be kissé zavartan.
-Szia – lépett mellém a nő mosolyogva és szorosan megölelt, Jake kissé féltően, ugrásra készen állt. Mikor ölöm meg édesanyját. – Angela vagyok.
-Bella – mosolyogtam.
-Lux – mosolygott a lány. – Milyen gyönyörű vagy – csodálkozott.
-Jonah – lépett oda a kis csöppség. Óvatosan átöleltem.
-Ő pedig Jake – mosolygott Nessi.
-Örülök, hogy megismerhetlek – öleltem meg. – Tudom borzasztó az illatom… - suttogtam a fülébe. – Hihetetlen az én Jacobom kiöntött mása – mosolyogtam. – Ő a nagyapád igaz?
-Igen – bólogatott zavartan.
-Tudod, én akkor költöztem ide. És apáink nagyon jó barátok voltak. Jake szerelmes volt belém – mosolyogtam. – Ő is bevésődött? – kérdeztem.
-Igen – mosolygott Jake.
-Szuper.
Egész napot végig beszélgettük, mindenki nagyon színpatikus volt. És megkedveltem őket, Nessi jó családba került.
Alice szemszög
Megjött Bella, az én Bellám, a legjobb barátnőm. Gyönyörű, ő a legszebb vámpír, akit valaha láttam.
-Jó reggelt hamupipőke – jelent meg előttem Emmett és Liz.
-Emmett – mosolygott Liz. Egy ágyban voltak, Emmetten nem volt felső. Atyám. Mi lesz itt?
-Szia – nevetett bátyám. Liz pedig zavartan beletúrt a hajába.
-Tök sexi – vigyorgott Em.
-Hé – mászott rá Liz. – Ki kéne takarítanom…
-Nem kell úgy sietni – döntötte hátára Emmett Lizt, persze vigyorogva.
-Igazad van – Liz végigsimított Em kidolgozott vállain – Áhh – harapta be a száját. Emmett közben meg simogatni kezdte.
-Alice! – halottam meg szerelmem hangját. – Mit láttál? – kérdezte, miközben karomat simogatta.
-Semmit – vigyorogtam. Emmett és Liz, Liz és Emmett. Basszus Edward a közelben van… Egy megérett a megy, kettő…
-Alice - mosolygott szerelmem.
-Mit szólnál egy közös fürdőhöz? – tereltem.
-Szuper, de ne hidd, hogy ennyivel lerendezel – kuncogott, majd behúzott a fürdőbe.
Esme szemszöge
Mit szólnál egy közös fürdőhöz? – nevetett Alice az emeleten. Mostanában olyan ritkán hallani nevetni.
-Szuper, de ne hidd, hogy ennyivel lerendezel – kuncogott Jasper. Majd hallottam, hogy csobog a víz és nevetnek.
Vanessza és Jerry a nappaliban ülnek és tévéznek, néha-néha váltanak pár szót, vagy egy csókot.
Edward épp a szobájában ül és járkál, halkan szól a háttérben a zene, bizonyára gondolkodik. Remélem összejönnek Bellával.
Istenem Bella. Egy szentet fogok belőle csinálni, hiszen lehet gyerekem. Egy olyan csodát kínál nekem, amiért hosszú évtizedek óta epedezem.
Remélem olyan gyönyörű lesz, mint Carlisle. Szőke bársonyos haj. Az mindegy, hogy kisfiú vagy kislány, csak egészséges legyen.
Úgy döntöttünk, csak jövő héten kezdjük el. Kis gondolkozási, megemésztési idő.
Le kell szállnom erről a témáról, mert majd megőrülök az izgatottságtól.
Lizi által adott szakácskönyvet vizsgáltam, ha lesz gyerekem, kell neki főznöm. Szóval megkell tanulnom. Először is vásárolni kell.
Nem is tudom miért, de Rosalie jutott eszembe. Mennyire átvágott, pedig saját lányomként szerettem. Rengetegszer megvédtem a többiek mellett és ez a hála. Legalább Emmettet köszönhetjük neki. Oh, és hol van Emmett?! Hallgatóztam, nincs itthon. Remélem nem épp valami ismeretlen nővel hentereg. Mostanában olyan furán viselkedik, Rosenek sosem mondott ellent az elmúlt héten meg… Mi ütött belé? Bár megértem, de miért pont most, és mikor Lizinél karácsonyoztunk, olyan furán ölelte. Nem úgy mint Alicet, vagy Bellát. Hanem…mint a párját. Atyám. Ez csodás, de mit fognak szólni ehhez a többiek? Bella vagy Edward? Beszélnem kell Carlislével és Emmettel is.
Rose szemszöge
Nem, nem és nem! Mit képzel magáról? Azt hiszi beteheti a seggét az én családomba? Belluska, Belluska ezt még megbánod. Lizről meg ne is beszéljük, az ÉN Emmettemmel, akit én mentettem meg, akivel több évtizeden át együtt voltam, akivel több száz éjszakát szeretkeztünk át? A kis liba úgy se fogja bírni az iramot, nem tudja velem felvenni a versenyt. Velem? Rose Halelel? Jó vicc. Biztos beetették a többieket is. Edwardot volt a legkönnyebb, mivel férfi, az agy megáll, ha a cerka feláll. Alicet, egy két új márkás ruha és kész. Jasper, ő már rég nagy Bella fan. Carlisle meg tiszteli Bellát, nem ivott még emberi vért, ő egy Volturi. Esme pedig… Őt nem értem.
Engem meg csak lehúznak a lefolyón? Majd meglátják.
Liz szemszöge
Meglátogattuk Tonyt. Elég cefetül nézett ki, Emmett persze jött velünk és végig mellettem lépdelt. Olyan édes volt, az én mackóm.
-Elmegyünk vásárolni jó? – kérdeztem a kocsiban ülve, miközben az egyik nagy bevásárlóközpont felé vettem az irányt.
Rémület kiült az arcára, de bólintott.
-Hé – nevettem. – Nem kell megijedni, csak kaját veszek. Nem olyan borzasztó mint, Alicékkel.
-Szerencse – fújta ki a levegőt.
Lassan lefékeztem, és befordultam egy pihenő parkolóba.
-Mit csinálsz? – kérdezte vigyorogva. Én pedig kikapcsoltam az övem.
-Semmit – mondtam komolyan. Következő pillanatban már az ölében ültem.
-Ez tetszik cicus – vigyorgott rám. Majd magához ölelt, és vadul csókolni kezdett, bár engem sem kellett félteni.
Tíz perc múlva nem volt rajtunk póló. Emmett pedig már az övem csatolta ki.
Megijedtem. Olyan hirtelen jött, és az múlt béli szeretkezéseim nem hagytak jó emlékeket. És mi van, ha nem vagyok elég jó…
Emmett rögtön megállt.
-Mi a baj? – ölelt magához.
-Nem szeretném most – mondtam mellkasának, mivel szemébe nem mertem nézni.
-Oké, csak csók és tapi? – cirógatta a hátam. Olyan édes volt, majd elolvadtam.
Emmett szemszöge
-Szeretlek – suttogta mellkasomnak. Lehelete is ingerelt.
-Én is – csókoltam végig a vállát. Szerettem volna most rögtön magamévá tenni, de ennél ő sokkal többet jelentett.
-Nem haragszol? – kérdezte nagyon halkan.
-Nem. Miért is? – toltam el magamtól és arcát fürkésztem.
-Hát, hogy nem… - vörösödött el.
-Dehogy haragszom. Megértem, hogy nem egy kocsiban akarod először. Csókolhatlak annak is rettenetesen örülök, csak … oh bébim olyan tested van – néztem le hasára és melleire, amit csak a melltartója takart.
-Emmett, tudod, hogy nem ez az első. Nem vagyok szűz. Sajnálom.
-Tudom, de velem az első. Nem kell sajnálnod, én sem vagyok - nevetni kezdett.
-Azt tudom – erre én is mosolyogni kezdtem.
-Miért nem vagyok elég szűzies? – kérdeztem.
-Hát nem nagyon… - kuncogott.
-Edwardtól kellene tanácsokat vennem… - kuncogtam.
-Miért? Bár ő tényleg szűziesebb… - kuncogott.
-Az is – vigyorogtam.
-Ne má’, viccelsz?
-Ö-ö.
-Szép.
-Lesz mit tanítani neki. Szólj Bellának.
-Emmett, mégis az anyám – nevetett.
-Tudom, bár nagyon fura - mosolyogtam.
-Az – gondolkodott el, és kibámult az ablakon. –Basszus, ott áll egy bácsi, és minket bámul.
-Legalább lesz egy jó napja – kuncogtam, és kimosolyogtam az ablakon, sőt még intettem is.
Gyorsan felkaptuk a pólónk, majd elhajtottunk.
-Ez vicces volt… - töltötte be szerelmem, csodás kacaja a kocsit.

Ennyit az uborkáról... Pár perc az életemből, aki kíváncsi rá olvassa:)

Liz ruhája:



Nessié:

Belláé - sapka nélkül -

Esmé:



Alicé: