Jó úton - Igen!

Itt a fejezet:) Remélem tetszik:) Szemszöget váltottam, Nessi nem is olyan bunkó:D Izgatottan várom a komikat!!Puszi, đóri

9. fejezet - Igen!

Nessi szemszöge
Annyira, nem jó az így. Teljesen elszakadtunk egymástól Lizzel, mostantól több időt fogok vele eltölteni. Bár Jareddal nagyon jól kijönnek, olyan édesek együtt.
Ma is késik, tegnap is késett, néztem az órára. Fél perc és becsöngetnek.
-Sziasztok – lépett be a terembe. Majd lehuppant mellém. Megölelt, majd egy puszit nyomott az arcomra.
-Hogy, hogy ma is később jöttél? – mosolyogtam.
-Tegnap elmentem reggel vásárolni kaját, aztán délután meg ajándékokat vásároltam, későn értem haza.
-Uh, nekem is el kell majd mennem.
-Mit szólnál ha huszonötödikén feljönnétek hozzám, fiúk, Emilyék, Lux? Szent este úgyis mindenki otthon van… Mit szólsz?
-Szuper, de segítek majd szervezkedni. Nem kell egyedül megcsinálnod…
-Hé, neked A Black házban kell foglalatoskodnod – nevetett.
-Jó reggelt, elnézést a késésért – jött be a tanár. – Fénymásoló megint bek rapált. Kezdhetjük a felelést, Adam – minket hidegen hagyott a tanár jelenléte.
-Igaz, Szent este lejössz? Vagy a Cullenekkel leszel? – kíváncsiskodtam.
-Lehet Jaredéknél leszek, a Culleneket huszonhatodikára hívom – mosolygott.
-Ja, hogy már mindent megszerveztél. Egy farkasos nap, egy vámpíros – kuncogtam.
-Hát elméletben – nevetett.
-Liz, boldog vagy? – komolyodott el a hangom. Kicsit meglepődött.
-Öhm, persze – mosolygott. Hosszas percekig az arcát vizsgáltam.
-Ha bármi van, bármikor hívj fel vagy gyere. Kérlek – mosolyogtam rá.
-Okés. Köszi.
-Mark te jössz, mit tudsz a Homéraszból – Mark mögöttünk ült, semmit sem tudott. Nagy súgásba kezdtünk.
Tíz perc múlva
-Büszke vagyok rád fiam, tudtam, hogy megtudod te tanulni – mosolygott a tanár. – Ötös.
Lizzel elkezdtünk kuncogni. Mark is leült, széles mosollyal az arcán.
-Kösz lányok – suttogta.
Napunk nagyon gyorsan telt, az órák kilencven százalékát átbeszélgettük. Nagyon élveztem.
Nevetve siettünk a menza felé, mikor egy nagy tömegbe ütköztünk. Verekedés. Erik és egy kettővel fölöttünk járó srác.
-Hé, fiúk – álljatok le – hallottam meg Liz hangját. Már el is tűnt mellőlem. Alice közelített felém, majd egy hangos csattanás.
-Úr isten – kiáltottak többen is. Már éreztem a vér szagát, a húgom vérének szagát.
-Liz – szaladtam oda. Hasában volt egy üvegszilánk. Tömeg gyorsan fogyni kezdett. Utálom az ilyen embereket.
-Nem vészes, ki kell szednem – suttogta.
-Elviszem a kórházba – kapta fel Edward.
-Megyek én is.
Tíz perc múlva már Carlisle irodájában voltunk, és a sebet vizsgálta.
-Durvának néz ki – néztem a rengeteg vérre.
-Jaj Nessi. Carlisle ne vizsgáld már, húzd ki. Tíz perc és semmi bajom sem lesz.
-Liz, eléggé mély… - vizsgálta húgom hasát.
-Oké akkor tizenöt. Lécci adjatok egy törölközőt vagy valami gézt – rakta ki a kezét. – Köszi.
Majd minden gyorsan történt. Egy hírtelen mozdulat Liztől, Carlisle és Edward lefagyott, és azt hiszem én is. Ömlött a vér.
-Liz – ugrottam oda.
-Nyugodj meg, semmi bajom. Köszi – nézett Carlisle felé majd a véres izét a kukába dobta. Letörölte egy másikkal a hasát.
-Váó – lépett oda Carlisle.
-Regerálódok – mosolygott Liz Edwardra, aki kicsit megindult.
-Olyan, mintha több hetes heg lenne – vizsgálta Carlisle a sebet.
-Akkor mehetünk is – ugrott fel Liz. – Hol alálhatok egy mosdót valahol?- nézett mosolyogva Carlislera.
-Ott – mutatta az egyik ajtó irányába.
Liz épp becsukta az ajtót, mikor Victoria rontott be.
-Nessi, minden rendben? Mi van Lizzel? – állt meg előttem, Carlisleről és Edwardról tudomást sem vett.
-Minden rendben – hallottuk meg Liz hangját. – Halhatatlan vagyok az istenért – kacagott.
-Menny elvadászni – utasította Vic.
-Oké.
-Mi történt? – nézett rám Vic.
-Erik meg egy fiú összeverekedtek a folyóson, és ez egyik betört egy üveget…
-Megint az az Erik gyerek? Nem ő verekedett össze Sammal, mikor Liz szája felszakadt? – kérdezte Vic.
-De.
-Szuper.
Három órával később
-Nessi! – halottam meg szerelmem hangját.
-Jake – ugrottam a nyakába.
-Csak nem hiányoztam? - kacagott, és egy puszit nyomott a számra.
-Mindig hiányzol, mikor nem vagy velem –kacérkodtam.
-Lux itthon van? – kérdezte majd lassan eltolt magától.
-Igen –mosolyogtam.
-Szuper. Lux! – kiáltott fel. – Vigyázz Jonathanra, mi elmegyünk.
-Oké - jött le vigyorogva Lux. – Sziasztok.
-Vedd fel a kabátod – húzta rám Jake a kabátom. – Gyere – fogta meg a kezem.
-Hová megyünk? – kíváncsiskodtam.
-Partra, sétálni – mosolygott.
-Szuper – nevettem, majd hozzá bújtam. Nem fáztam, de jól esett a forró teste.
Órák óta sétáltunk, épp alkonyodott.
-Gyere – húzott egy fatörzshöz, ami a tenger partján volt. –Ülj le.
-Idegesnek tűnsz. Minden okés?
-Persze szerelmem… - mosolyogott zavartan. Lassan letérdelt, nem értettem mit csinál, míg el nem kezdett beszélni. – Renesmee Carlie Swan, megígérem létezésünk minden pillanatában szeretni foglak. Hozzám jössz feleségül? – kipattintotta a dobozt és kérdőn az arcomat vizsgálta. Gyönyörű ezüst, fehérarany díszítésű gyűrű volt benne. Hosszú percekig a gyűrűt bámultam, majd felnéztem Jake arcába.
-Igen – mosolyogtam. Felhúzta az ujjamra. Pár másodpercig gyönyörködtem benne, majd a nyakába ugrottam. – Köszönöm.
Pár percig ott ültünk, és azon gondolkodtam, tuti, hogy álmodok.
-Gyere, induljunk – mosolygott rám.
-Te hogy szeretnéd az esküvőt? – néztem fel arcába.
-Nekem mindegy, ahogy te akarod.
-Szabadtérit szeretnék, szóval meg kellene várnunk még jobb idő lesz.
-Benne vagyok – mosolygott rám.
-Annyira örülök – bújtam hozzá.
-Én is. Már azt hittem nemet mondasz – nevetett.
-Nem, csak leblokkoltam – mosolyogtam. – Ki tud róla?
-Fiúk, meg Lux – puszilt bele a hajamba.
-Anyud mit fog szólni? – kezdtem aggódni.
-Örülni fog – mosolygott rám biztatóan.

Nessi ruhái:









Liz ruhái:

Nessi eljegyzési gyűrű: