Jó úton - Karácsony (1/4)

Itt a várva várt fejezet:) Remélem mindenkinek tetszik, most felpörgettem az eseményeket. Komikat várok. 10 komi és rögöt felteszem a kövi fejezetet:) Puszi, đóri

11. fejezet - Karácsony (1/4)

Liz szemszög

(..Egy héttel később..)

Ma megvettem az összes ajándékot, díszt, ételt, italt. Kellett vennem Jared anyukájának, és nővéreinek ajándékot, valamint Carlislének, mert őt valahogy kihagytam múltkor. Jared anyukája vettem egy parfümöt, és egy étkészletet, a nővéreknek – akik nevét még mindig nem tudom – egy szépítkező szett szerűséget, gyertyákat és fényképalbumot. Carlislének pedig egy orvosi könyvet - remélem, nincs meg neki -, meg egy gravírozott tollat – cselekedeteid határoznak meg, az mindegy mi vagy felirattal-. Nessinek egy lap topot, és sok esküvői újságot – lehet elsiettem, de olyan gyönyörűek a ruhák, ha neki még nem kell, nekem adja-. Valamint Jonahnak vettem még egy óriás plüss macit. Anyunak – aki itt sem lesz, de attól minden évben veszek/veszünk neki valami csekélységet – pedig egy újabb fényképalbumot, amit majd megtöltök fényképekkel.

Már csak Carlislelének, és Esmének kell becsomagolnom. Esme szakácskönyvébe még három recept kerül és kész.

Egy hét múlva, - huszonnegyedike reggel –

Hét óra, szól az ébresztőm. Szuper, este nem tudtam elaludni, olyan izgatott vagyok Jared családja miatt. Igaz Jacobéknál leszünk, hogy én és Nessi együtt ünnepelhessünk, és mivel Jake, és Jared anyukája nagyon jóban vannak. Ott lesz a „buli”.
-Kilencre lent kéne lennem – húztam magamra a takarót.
Félóra múlva nagy nehezen felkeltem, majd komótosan lesétáltam. A gigantikus méretű fenyő, már a nappali egyik sarkában állt, és fel volt díszítve, huszonnegyedikén szoktuk, minden évben Nessivel, de már tegnap este feldíszítettem, Alice, Jasper, Edward és Emmett segítségével. Mondhatnám, hogy szomorú vagyok, hogy véget ért egy hagyomány, de nem. Rettentően élveztük tegnap a fadíszítést, Jasper mondta merre kell dönteni, hogy pontosan egyenes legyen Emmett és Edward pedig ide-oda húzogatták a fát. Alice és én pedig nevettünk, jó munkafelosztás – kuncogtam, így magamban, az üres házban, ahol egyedül vagyok karácsony reggelén, felemelő, de legalább tegnap jó volt.
Megittam fél liter kávét, lezuhanyoztam, fogat mostam, felvettem egy egyszerű ruhát, tornacipőt és már indultam is.

-Jó reggelt – léptem be az ajtón. Angela már a konyhában főzőcskézett, Jake és Jared pedig épp most érkeztek meg a fával. Nagyon vicces volt, két kigyúrt srác, egy hosszú – ami nagy szó – farmerben, és egy vékony pólóban, egy fát cipelve.
-Sziasztok – mosolyogtam. Jared pedig vigyorogva intett.
-Szerelmem - lépett oda, mikor lerakták a fát a tartóba, Jake pedig elkezdte húzogatni, mint mi tegnap vámpír barátaimmal. – Jó reggelt – nyomott egy puszit a számra. – Én megyek haza, majd este jövünk.
-Oké, szia – mosolyogtam. Már el is tűnt.
-Kicsit jobbra – mutattam Jakenek. – Szuper.
-Liz – ugrott valaki a hátamra, majd elölről és a lábamnál.
-Hello – hátamon Nessi lógott, elöl Lux ölelgetett a lábamnál meg Jonah volt.
-Én díszítem a fát – állt Lux Jake mellé.
Délelőtt rettentő gyorsan eltelt, olyan családias volt a hangulat, először én segítettem be Angelának a konyhába, majd a végén mindenki ott kötött ki és együtt sütöttük a mézeskalács figurákat. Sütemény illata, keveredett a fenyőével, sőt még a hó is rá kezdett, teljes elért minket a hangulat.
-Két óra múlva jönnek Jaredék – nézett rám vigyorogva Nessi és Lux.
-Oké, akkor gyorsan felmosok, ti mennyetek felkészülődni, te pedig – mutatott rám – haza, de vigyázz magadra elég nagy hó esett – ölelt meg Angela.
-Oké – mosolyogtam. – Akkor indulok, sziasztok – intettem a lépcsőn álló négyesre, annyira aranyosak voltak. Lux kezében Jonah, Jake Nessi derekát ölelve, és Jonahnak beszélve. Igazi család, és nincs messze tőlem, nagyon jól esett, hogy befogadtak, de belül mélyen olyan érzésem volt, hogy mégsem illek bele a képbe.
-Jaj, Liz, üldözési, kiközösítési, nemszeretési mániád van… - ütöttem a kormányra.
Besiettem a házba, azon belül a zuhany alá, gyorsan letusoltam, hajat mostam, szárítottam. Majd egy szál törcsiben, összedobtam egy kis kaját és falatoztam.
riiinggggg - szólt a csengő.
-Ki a franc? – suttogtam. – Hé Emmett, te mit keresel itt?
-Li.. – elállt a lélegzete, és látványosan egy „ó”-t formált ajkaival.
-Gyere be – tártam ki az ajtót. Belépett, kihúzta kezemből az ajtót, majd bevágta. Mellém lépett és megcsókolt, lefagytam. Épp Emmett Cullennel csókolózom? Hiszen házas, és nekem van egy barátom, de nem tudtam lebeszélni magam, vagyis az ajkaim arról, hogy válaszoljanak hívogató játékra, szenvedélyesen visszacsókoltam. És szikrázott, nem –csak- olyan élvezhető volt, mint Jareddel, hanem olyan, hogy sosem akarod abbahagyni, inkább megfulladsz mint, arrébb lépj. Percekig egymás ajkain csüngtünk, majd eltoltam magamtól, ami irtó nehéz volt.
-É..é..ér..érezted? – kérdezte.
-Igen – fulladoztam. – De nekem sietnem kell… - kaptam ide-oda a fejem, csak rá ne kelljen néznem.
-Oké, én itt maradhatok a nappaliban? – kérdezte, istenem milyen aranyos. Pedig akkora mint, egy medve.
-Maci – suttogtam. Basszus, ne ezt kimondtam. Ő csak vigyorogva leült, én pedig felszaladtam az emeletre. Gyorsan felöltöztem és elkezdtem a hajam göndöríteni. Megcsókolt Emmett Cullent, és visszacsókoltam, de még hogy. És pattogtak a szikrák, és olyan volt, mint ami a nagy könyvben le van írva.
Atyám, mit tettem, hiszen felesége van. Víz hangzott a fejemben "felesége van".
-Liz - kopogtak az ajtón, meghallottam Emmett hangját.
-Gyere csak - közben a tükör elé álltam, egy tubus alapozóval.
-Én sajnálom, nem kellett volna… - húzta el a száját.
-Én inkább azt, hogy feleséged van – mosolyogtam zavartan. – Nekem pedig pasim…
-Sajnálom, bár… - nem fejezte be a mondatot.
-Bár? – néztem rá kérdően, miközben megfogtam e szemcerkát és ügyeskedni kezdtem a szemem körül.
-Bár nem is annyira, úgy értem nagyon is élveztem – vigyorgott.
-Jajj, Em – húztam át még egyszer a szemem alatt. – Épp megyek karácsonyozni a barátomhoz, ne nehezítsd meg.
-Oké – ült le az asztalom mellé, elfordítva arcát, így nem láthattam reakcióját.
-Ne csináld már – léptem mellé, majd rám pillantott a szeméből csalódást, fájdalmat olvastam ki.
-Mond, hogy nem volt jó! Mond, hogy nem érezted a szikrákat – mondtam halkan.
-De jó volt, sőt…Éreztem – mosolyogtam, majd egy puszit nyomtam az arcára. – De szereted Roset nem? Ha megtudja nagyon ki fog akadni…
-Szeretem, de nem szerelemből – bizonyára nagyon érdekesnek tűnhetett a ruhám szélén a varrás, mert Emmett csak azt bámulta. – Rengeteget csalódtam, és nem bízom benne – suttogta.
-Em – ültem le a térdére. – Én sajnálom.
„It's my life
It's now or never
But I ain't going to live forever..” (telefon csengőhang:))
-Hallo? – kaptam fel gyorsan a telefonom, míg Em szomorkás arcát néztem. Nem szerettem ezt az arcot.
-Szerelmem – hallottam meg Jared hangját – Végre felvetted… Minden okés? - Emmett arca eltorzult.
-Igen, persze. Negyed óra és ott vagyok.
-Oké, szia.
-Szia – tettem le.
-Segítesz bedobni a dolgokat a kocsiba? – mosolyogtam Emre.
-Persze – állt fel.
-Ezeket – mutattam a gardrób egyik felébe.
-Atyám, mennyi ajándék van itt – ámuldozott, mint egy kisgyerek.
-Igen. Elég sok.
Én még felszaladtam az emeletre, szempilla spirállal végig húztam szempillám, egy gyenge szájfényt kentem ajkaimra, fújtam kettőt a parfümömből.
-Kész – álltam mosolyogva a tükör előtt. Már szaladtam is le. Táskám a kezembe kaptam, bele dobtam pár dolgot. Emmett a nappaliban ült.
-Itt maradhatok? – kérdezte halkan.
-Persze - mosolyogtam.
-Gyönyörű vagy – mosolygott, megindult felém.
-Köszi – mosolyogtam vissza, miközben kicsit elpirultam. Pedig nem vagyok az a pirulós fajta.
Mellém lépett és ajkaimmal szemezett, odahajoltam és egy puszit nyomtam ajkaira.
-Légy jó – mosolyogtam mikor kiléptem a házból.
-Vigyázz magadra – mosolygott az ajtóból, kicsit lelassítottam, és végig néztem rajta.
Sietnem kell – morgolódtam magamban. Behuppantam a kocsiba, majd Jaredék felé vettem az irányt, nem néztem Emmettre, féltem, hogy akkor nem tudnék elmenni.

Liz ruhái

Délelőtt:

Este: