Jó úton - Gyógyír a szerelem

Itt a fejezet.:) Küldöm Mukiinak - barátságunk kezdete jeléül;) -, Alicenek, mivel ő harcolta ki, Moának a díjért.
Nyinykának a felvilágosításért zene töriből.:)
Minden komizónak, minden szavazónak.:)
Szeretés van csajszik:) Ma még eggyel jövök, lehet átlog holnapra...:D

35. fejezet -Gyógyír a szerelem

Emmett szemszög
Lizi elaludt karjaimban, olyan aranyos volt. Órákig őt bámultam, Jasper és Alice már rég felmentek ez emeletre. Bella is megjött és felment Edwardhoz.
-Milyen édes – hallottam meg Alice hangját a hátam mögött. – Hoztam egy takarót – mosolygott rám.
-Köszi.
-Nincs mit… öhm – nézett rám kérdőn.
-Mit akarsz kérdezni Alice? – vigyorogtam rá felvont szemödökkel.
-Megkéred a kezét? – ült le mellém Alice.
-Miért is érdekel ez téged? – néztem rá kérdőn.
-Mert ő a legjobb barátnőm és mert a bátyám vagy… - vigyorgott.
-Értem. Meg fogom, valamikor… - mosolyogtam. De hogy mikor az jó kérdés…
-Mikor? – kérdezte azt, amit én sem tudtam. – Most nem kéne Esme miatt.
-Én sem tudom…
-Oké, én megyek, mindjárt felébred – mosolygott, már szaladt is fel.
Lágyan megcsókoltam, mikor ébredezni kezdett ő pedig rögtön visszacsókolt.
-Hmm, milyen kis mohó vagy…- suttogtam nyakának.
-Hát te sem panaszkodhatsz szívem – ült fel, majd nyújtózott. – Elzsibbadt a lábam…
-Hány óra? – kérdezte pár perc múlva.
-Nyolc körül – mosolyogtam.
-Áhh, akkor sokat aludtam… Végig itt voltál? – kérdezte kíváncsian.
-Aham, hol kellett volna lennem? – kérdeztem nevetve.
-Jól van na…
Esme szemszöge
-De minden rendbe Lizzel? – kérdeztem ijedten Carlislétől.
-Persze jól van, alszik – mosolygott.
-Gyere már ide – nyúltam kezéért és behúztam magam mellé.
Kop-kop
-Gyere – motyogtam.
-Sziasztok – jött be mosolyogva Liz.
-Hogy vagy drágám? - kíváncsiskodtam.
-Ezt én kérdem… - lépett mellém és megnézte a hasam. – Váóó, mekkorát nőt… - csodálkozott. – Kérsz valamit enni vagy inni?
-Nem köszi – mosolyogtam.
-Hogy vagy Esme? – lépett be Emmett, hátulról megölelte szerelmét. Milyen szerelmesek…
-Jól… - mosolyogtam.
-Mi magatokra hagyunk titeket – mentek ki mosolyogva.
-Emmett ne! Csikis vagyok – halottam hogy nevetnek a folyosón. Szerelmem is kacagni kezdett.
Liz szemszöge
-Megkostólod? – nyújtottam felé egy pirítóst.
-Inkább nem – ijedt meg.
-Akkor miért nézel ennyire? – mosolyogtam.
-Jó nézni, ahogy eszel – vigyorgott.
Oda hajoltam és megcsókoltam. Mire ő vadul utánam kapott.
-Régen volt már tegnap este… - suttogta a fülembe.
-Tudom – tértem vissza a pirítósomhoz.
-Ez nagyon nem volt fer, felizgatsz aztán itt hagysz… - motyogta.
-Jaj, Maci ne izélj már. Majd ha hazamentünk… - léptem a mosogató mellé. Majd mosogatni kezdtem, pár poharat és tányért.
-Mi lesz ha hazamentek? – lépett be vigyorogva Alice.
-Mintha nem tudnád – mosolyogtam rá.
-Nem tudom, szóval mi lesz? – kérdezte szerelmem.
Emmett füléhez hajol és suttogni kezdet, nagyon halkan.
-Itt meg mi folyik? – lépett be mosolyogva Jazz.
-Elvan gombolva az inged - mosolyogtam Jasperre.
Majd vigyorogva újragomboltam, és jelentőségteljesen megnéztem Jasper izmait, neki is volt mit nézni.
-Khmm - köhögött Emmett. – Liz te mit csinálsz? – húzott el Jasper mellől, akinek még kacsintottam egyet, és nevetni kezdett.
-Uh Alice, nem csodálom, hogy levetetted vele az inget – húztam szerelmem idegeit.
-Én?! Semmit. Te?! – ültem le Alice mellé, aki vigyorgott, mint a vadalma.
-Semmit?! – állt fel és kezdett dühbe gurulni.
-Jaj, maci ne csináld már – öleltem meg. - Csak húztalak – motyogtam a fülébe.
-Ne nézegesd te Jaspert – mosolygott most már.
– Te pedig ne mondj semmit arról, hogy mit csinálunk otthon az ágyban – mosolyogtam rá.
-Oké… Csak Jaspernek?! – nézett rám Alice féle bociszemekkel. – Valakinek dicsekednem kell…
Nem bírtam tovább hangosan felnevettem.
-Okés – bólintottam. – De csak jót… - tettem fel a mutató ujjam.
-Másmilyen nincs cicus – húzott magához és megölelt.
-Khmm – kaparta a torkát meg Jasper.
-Jasper, van nálam strepsils ha gondolod… - néztem rá kedvesen.
-Az mi? – suttogta szerelmem a fülembe. Mire nevetnem kellett.
-Torokfájásra van.Gyógyszer. - nyögtem ki. Mire mindenkinek leesett.
-Mit szólnátok játszanánk valamit? – kérdeztem.
-Én benne vagyok – vigyorgott Emmett. – Papás mamást… - suttogta a fülembe.
-Emmett már – nevettem. – Ti nem akartok? – néztem Alicre.
-De én szeretnék – mosolygott Alice.
-Benne vagyok – mosolygott Jazz is.
-És akkor én vagyok a papucs mi? – lökte oldalba szerelmem.
-És mit? – kérdezte Alice már a nappaliban ülve.
-Valami vetközőset… – suttogta a macim.
Barátnőmmel összenéztünk és nevetni kezdtük.
-Nem , nem – mosolyogtam.
-Most miért? – nézett rám Emmett azokkal a gyönyörű szemeivel, amiben simán el lehet veszni.
-Mert így is alig bírsz magaddal - mondta Jasper.
-És nem akarjuk végignézni, ahogy előttünk… - mosolygott Alice.
-Tömeg sex? – vigyorgott. – Akkor mi lesz? – nézett rám majd Alicere, majd vissza.