Jó úton - MIndenkiből egy picit

Itt a fejezet lányok. Köszönöm, hogy ennyien vártátok. Szeretlek benneteket, és sajnálom, hogy csak egy ilyen fejire tellett...:/Puszii

33. fejezet - Mindenkiből egy picit

Nessie szemszög
-Van egy meglepetésem - mosolygott rám szerelmem.
-Mi? – néztem rá mosolyogva.
-Gyere – húzott a kocsiba.
-Hová megyünk? – mosolyogtam. Teljesen felpörögtem.
-Ha megmondanám milyen meglepetés lenne? – nézett rám kérdőn.
-Akkor gyorsíts – vigyorogtam rá.
Fél óra múlva megálltunk.
-Gyere – fogta meg a kezem, majd egy hotel felé húzott.
-Hotel? – néztem fel rá mosolyogva. Csak nem…
-Igen. Ne nézz így – ölelte át a derekam.
Gyönyörű hotel volt, elég egyszerű, de modern és otthonos.
-Harminckettes – mosolygott a pultnál Jake. – Köszönöm.
-Gyere drágám – húzott maga után.
Teljesen ideges lettem, most le akar feküdni velem? Már erre várok mióta belenéztem szemeibe, de most megijedtem.
-Letusolok… - próbáltam húzni az időt.
Levetkőztem és megnyitottam a csapot, pár percig áztattam magam. Mikor kinyílt az ajtó és Jake lépett be. Ideges volt, de ahogy végignézett rajtam. Nyelt egy nagyot… Majd levetkőzött és beállt mögé. Szorosan hozzám bújt, éreztem a férfiasságát…
-Izgulsz? – suttogta a fülembe. – Szólj ha valami nem jó…
Következő pillanatban már a keze felfedező útra indult testemen, sóhajokat kicsalva tőlem.
Következő pillanatban, már könyörögtem neki.
-Jake, akarlak most. Kérlek… Nem bírom tovább – nyögtem ki.
-Oké – emelt ki a zuhany alól.
Bevitt a szobába, ahol egy hatalmas franciaágy volt. Szenvedélyes csókolóztunk, neki préseltem vizes, meztelen testem az övének.
-Áhhhh – ordított.
Vállába markoltam.
-Kérlek – csókoltam meg.
Lassan belém hatolt, először iszonyatosan fájt, utána már csak a jól eső bizsergés…
Lassú tempóba kezdett, majd egyre gyorsított. Lassan közeledni kezdtünk a csúcs felé… Hátam megfeszült és levegőért kapkodtam…
Pár pillanat múlva kihúzta belőlem magát és mellém hanyatlott.
-Szeretlek – suttogta.
-Én is téged – csókoltam meg. Az egész éjszakát átszeretkeztük, majd hajnalban elaludtam.
Egy héttel később
Liz szemszöge
Só, bors, cukor, szezánmag… Pakoltunk ki a Cullen konyhába.
Emmett mosolyogva bámult, én pedig pakoltam.
-Venni kell egy mosógépet… Hihetetlen, hogy nincs mosógépetek… - nevettem.
-Alice nem engedi, hogy kétszer vegyük fel ugyanazt – mosolygott.
-Babára pedig nem adhatunk bolti ruhát… Kikell mosni előtte – magyaráztam.
-Uhum…
-Héé, Emmett – fordultam hátra. Épp a polcokra pakoltam be a holmikat, szép dobozokba beleöntögettem a dolgokat, így könnyebb lesz főzni. – Te a seggem bámulod? – néztem rá kérdőn vigyorogva.
-Aszzem… - nézett el arcomba.
-Emmett! - vörösödtem el. Mivel a tegnap este jutott eszembe… Emmett egy isten az ágyban.
-Olyan szép popsid van – ölelt meg, majd keze lecsúszott a fenekemre. – És olyan jó kemény… - suttogta a fülembe.
-Emmett! – húztam fel kezét a derekamra. – Bárki beléphet… - mutattam az ajtóra.
-Nem érdekel – csókolta meg a nyakam.
-Engem meg igen… - nyomtam egy puszit a szájára, majd folytattam a pakolást.
-Liziii – halottam meg Alice hangját. – Babaruhák! – kiáltott.
Emmett szemszöge
Lizi rögtön kirohant, én pedig utána „cammogtam” macihoz illően.
Ott ültek a földön Alice, Esme és Liz. Nevettek, és hüledeztek. Mi pedig csak mosolyogtunk rajtuk, olyan boldogok voltak.
Egyszer csak Esme elfehéredett.
-Gyere – kapta fel Liz és a mosdó felé húzta. Mindenki megszeppenve állt.
Carlisle idegesen nézett a lányok után.
-Semmi baja – kiáltott ki Liz. Majd hányás, és hányás… Uh ez undorító.
-Liz menny ki – halottam meg anyu hangját.
-Semmi baj… Sokszor csináltam már ilyet…
Újabb, hányás… Liznek is ilyen rossz lesz?
-Oké, moss fogat. Carlisle kérlek gyere…
Az említett már el is tűnt.
-Vidd fel, dugd ágyba. Mindjárt viszek pirítóst.
-Semmi baj skacok – lépett mellém és egy puszit nyomott a számra. – Ilyen még lesz, elég sűrűn.
-Fiúk elmennétek vérért? Nem tudom mikor kell neki, jó lenne ha lenne itthon –mosolygott ránk.
-Persze – csókoltam meg.
Bella szemszög
-Kinyithatod – hallottam meg szerelmem hangját.
-A rétünk… - néztem körbe meglepetten. Most mindent hó fedett, így is gyönyörű volt.
-Egy búcsú ajándék… - húzta el a száját.
-Sajnálom, de el kell mennem… - öleltem át nyakát.
-Tudom.
-És, mi lenne ha te jönnél? – kérdeztem félve.
-Elmehetek? – kérdezte vigyorogva.
-Persze… - csókoltam meg. Majd eldöntöttem a hóban.
-Hmm – mosolygott. – Milyen kis vadmacska vagy… - csókolgatta állam.
-Mond, hogy nem örülsz neki… - csatoltam ki övét.
-De örülök… - sóhajtott, amint gatyájába nyúltam.
Egész napot végig szeretkeztük… Hihetetlen jó volt.
Carlisle szemszöge
-Olyan boldog vagyok drágám – suttogta Esme. Olyan gyenge volt, mi lesz a maradék tizenegyhétben?
-Én is, csak sajnálom, hogy nem vagy jól… - simítottam végig haján.
-Lizi rengeteget segít - mosolygott. – Amúgy meg megéri… - mosolygott rám.
-Tudom – mosolyogtam.
-Ne legyél már ilyen ideges… Nem szeretem, ha idegeskedsz - mondta szigorúan.
-Oké, oké – nevettem.
-Most úgy érzem fiú lesz – simított végig a hasán, ami rettentő gyorsan nőt.
Kop-kop.
-Itt a pirítós anyuka… - nyitott be Liz. – Frissen csavart narancs, víz és uborka.
-Uborka? – ült fel Esme.
-Azt mondják a terhes nők ezt kívánják, én nem tudom… - nevetett Lizi. Annyira boldog volt, mint Esme.