Jó úton - Legjobb karácsony (1/3)

Itt a fejezet, megjöttem:) Nagyon jól éreztem magam, szóval újult erővel vágok bele a lecsóba, kövi fejezet lesz kicsit durvább ez csak olyan átmeneti fejezet:) Izgatottan várom a véleményeket. Puszi, đóri

16. fejezet - Legjobb karácsony (1/3)

Emmett szemszög
Reggelig csak az ágy szélén ültem, hét körül pedig Liz ébredezni kezdett.
-Jó reggelt – mosolyogtam rá.
-Emmett?! Azt hittem csak álmodom… - kuncogott. – Hány óra? – túrt bele a hajába.
-Nem olyan jó a képzelőerőd édes - mosolyogtam, szegénykém elég kómásnak tűnt. – Fél nyolc.
-Akkor készülődnöm kell – ugrott ki az ágyból. Rohant be a fürdőbe. Hallottam, ahogy megengedi a vizet a zuhanyzóban. – Áhh, de hideg – suttogta halkan. Majd pár perc múlva a hajszárítót lehetett hallani.– Fordulj el! – kiáltott ki majd elszaladt a gardróbba. Egy fekete nagyon feszülős nadrágban, zöld trikóban, fekete mellényben jött ki, épp egy fekete övet csatolt a derekára.
-Hoztál valami ruhát? – kérdezte, miközben ágyazott.
Liz szemszög
-Igen hozom - szaladt le a lépcsőn.
Közben egy kontyot varázsoltam hajamból, egy tincset kihúztam és begöndörítettem.
-Ezek – dobott le egy táskát a földre.
Leguggoltam, kivettem a ruhákat majd az ágyra dobtam.
-Ezt vedd fel nyomtam a kezébe egy szürke inget, és egy fekete nadrágot. Nyugodtan tusolj le – intettem a fürdő felé.
-Egy puszit kaphatok? – kérdezte mosolyogva.
-Egyet – hajoltam szájához és egy hosszú puszit nyomtam rá.
-Köszi – vigyorgott majd besétálta fürdőbe.
Kipingáltam a szemem, majd lementem a konyhába enni valamit.
Semmi kedvem nem volt főzni, és nagyon időm sem, szóval müzli mellett döntöttem.
-Jó étvágyat – hallottam meg Em hangját. Majd leült velem szembe. – Tudod, Edward és Jasper kifog engem nyírni… - nevetett. – Sőt még lehet Esméék is.
-Miért is? –mondtam két lapátolás között.
-Edward, félt, mert lehetnél a lánya vagy valami ilyesmi. Jasper meg rád van állítva, Bella… - forgatta a szemeit.
Erre hangosan felnevettem.
-Szerintem, nem kéne tudniuk még rólunk – motyogtam. – Ha nem baj? Egy, mert Rose kinyír, kettő meg nem akarok vitát, volt már elég idén karácsonykor…
-Oké – mosolygott, majd a kezét a kezemre tette. Óvatlanul, elszabadult a képességem. Hallottam a gondolatait.
„Hihetetlen, hogy egyáltalán szóba áll velem. Olyan gyönyörű, és a szikrák pattognak”– nézett le a kezünkre. „Ez lenne a szerelem?”
Mosolyogva végig simítottam az arcán.
-Valaki jön – hallgatózott Em.
-Csak Vic az… Figyelj el kell rejtened a gondolataid Edward elől – suttogtam neki.
-Oké, de nem olyan könnyű ám – vigyorgott, majd végignézett rajtam.
-Sziasztok srácok – lépett be Vic. – Emmett, hát te meg? – mosolygott Emre.
-Öhm, Emmett ideköltözik…
-Persze, csak ha nem gond… - mondta udvariasan Em.
-Nekem aztán mindegy – nevetett Vic. – Nem akarok tapintatlan lenni, de miért?
-Szét mentek Rosevel… - suttogtam.
-Végre megjött az eszed – mosolygott Emmettre. – Az a lány egy hárpia…
-Vic? Amúgy hol válták az elmúlt kér napban? - próbáltam terelni.
-Sulitokba is hirdették, egy telefonszám, amin fel lehet hívni minket karácsonykor, ha egyedül vagy rosszul érzed magad...meg ilyenek. Aztán én jelentkeztem mivel nem volt más programom – mosolygott. Akkor jöttem rá, hogy ugyanolyan helyzetben van, mint én voltam egy napja. Senkije sincs.
-Jareddel mi van? – ült le az asztalhoz.
-Bevésődött.
-Kibe?
-Jake hugába.
-Mi van még? – vizsgálta az arcom.
-Semmi.
-Liz!
-Megöltem apám – suttogtam.
-Kit? Edwardot? – kerekedett ki a szeme.
-Dehogy – kuncogtam. – Az igazit, a „vér szerintit”.
-Hogy?
-Találkoztunk az erdőben… … aztán haza jöttem.
-Jól tetted. Ez beteg..volt – mosolygott. – Ne sajnáld. Megérdemelte.
Pár percig csend volt, én pedig elmostam a tányért és a kanalat, amivel ettem.
-Össze fogtok jönni? – kiesett a kezemből a tányér. – Azt hiszem ez igent jelent – kuncogott.
-Ne mond el senkinek… - fordultam felé.
-Kinek mondanám? – nevetett. – Na én megyek tusolni, szerintem fél óra és itt lesznek. Szedjétek össze magatokat – kacsintott Emmettre.
Két perc alatt rájött, hiába fantasztikusan végzi a munkáját még itthon is.
-Kérlek hozd ki a gardróbból a maradék csomagot – mosolyogtam Emre.
Nappaliba szaladtam, bedugtam az égősort a fán. Majd felszaladtam fogat mosni, és levittem a tornacsukám – bár úgy döntöttem most nem veszem fel, de hátha kimegyek-.
Em leült az egyik hármas kanapára, én elfeküdtem, a lábamat az ölébe rakva. Vic pedig az egyik fotelbe ülve méricskélt minket.
-Vicoria, hagyd már abba egy kicsit az elemzést – nevettem fel zavartan, és éreztem, hogy kezdek elvörösödni. Hé, én nem szoktam zavarban lenni. Soha, senki miatt.
-Oké, de csak egy picit – mosolygott. Majd elkezdett egy magazint olvasni. –Áh ez unalmas, ti izgisebbek vagytok – fordult el a kanapén, lábát átdobva az egyik karfán a másikak pedig hátát döntötte.
Emmett csak vigyorgott, közben lábamat simogatta. Az biztos ez lesz a legjobb nap a karácsonyból. Mosolyogtam vissza rá.
Két autófékezés.
-Itt vannak! – pattantam fel. Majd az ajtóhoz szaladtam. Rengeteg ajándékot cipeltek, de kinek ennyi… hiszen, csak én vagyok. Csak én, na ne. Biztos Nessinek is, meg a szomszédnak. Nincs is szomszédom…