Jó úton - Karácsony (3/4)

Itt a fejezet.:) Rövidebb, mint szokott, de igyekszem a kövivel:) Köszönöm a komikat, nagyon örültem:) Puszi, đóri

13. fejezet - Karácsony (3/4)

Megtámadtam egy szarvast, majd a teste mellett zokogni kezdtem.
-Boldog karácsonyt – löktem rajta egyet. – Boldog?! Ennél szarabb ne is lehetne…
-Szia Elizabeth – halottam meg egy hangot a hátam mögül. A hang történetesen nagyon hasonlított..a telefonálós vámpírra.
-Mit akarsz? – motyogtam, hátra sem fordulva.
-Gyönyörű vagy – ült le mellém. Szemei vörösen csillogtam, tizenhét lehetett, kifejezetten helyes kategóriában volt.
-Ki vagy te? – néztem rá.
-Riley – mosolygott majd végig simított a hajamon.
-Most sokat mondtál… - suttogtam.
-Félned kéne… - bámulta a halott szarvast.
-Minek? Tőled? Ne nevetess – kacagtam fel gúnyosan. - Mi a francot akarsz? – kérdeztem kissé indulatosan. - Ki vagy te? Honnan ismersz?
-Riley vagyok mint, már mondtam. Több mint, tíz éve figyellek titeket, csak most vettem a bátorságot, hogy felhívjalak.
-Miért? – téptem egy fűcsomót és a szarvas nyakára dobtam.
-Nem akartok elköltözi, meg akarnak ölni a farkasok, és a Cullenek sem könnyítik meg a dolgom?
-Nem. Nessinek itt van a barátja.
-Igen, Jake. Kutya… - morgolódott. - Nagyon hasonlítasz anyádra, bár már jó régen láttam – nevetett. – Ötven év hosszú idő…
Ötven év? Hiszen még ember volt.
-Hupsz – mosolygott.
-Te erőszakoltad meg? – álltam támadó állásban.
-Gyors az észjárásod pont, mint neki. Nem volt erőszak, tudnád milyen tüzes – vigyorgott. – Kíváncsi lennék örökölted-e… - fogta meg ruhám szélét és letépett belőle egy darabot. – Csak egy apai kérés... – vigyorgott rám, majd közelebb hajolt.
-Nem vagy az apám, csak mert te „véred” folyik bennem. Semmi közöm hozzád – köptem le.
-Ugyanolyan makacs is vagy… - nyúlt arcom felé.
-Hozzám ne érj – vágtam pofon.
-Tűzes is – szemei megrémítettek feketén izzottak, és félelmetes volt.
-Figyelj ide egyszer mondom el – fogtam meg két kezét, és háta felé húztam, majd mögé léptem. – Megöllek. Egy anyámnak fájdalmat okoztál, kettő leakarsz fektetni, három un színpatikus a fejed, négy gyűlölöm a bunkó embereket, öt annyira kell, hogy levezessem a feszültséget.
Mondat végén egy hírtelen mozdulattal, leszakítottam a kezeit.
-Ááá – kiáltott. – Kérlek ne, én vagyok az apád.
-Hat mert te vagy az apám, hat érv rengeteg, szóval lassú halálod lesz – simítottam végig a haján, majd megrántottam, nem nagyon csak épp, hogy fájjon.
-Kérlek – könyörgött.
-Tíz rohadt évig figyeltél, annyira ismerhetnél, mint a tenyered. Tudnod kéne, felesleges könyörögnöd. Úgyis meghalsz – suttogtam a fülébe.
-Liz kérlek… - könyörgött.
-Nem lehetsz ennyire őrölt, mit gondoltál, majd lefekszem veled? Vagy megerőszakolsz, és tovább mész?
Belevájtam körmömet a hátába.
Fél óráig szórakoztam vele, majd megunva széttéptem és felgyújtottam.
Kivettem egy cigit a zsebemből, és a tűzben meggyújtottam. Épp most öltem meg az apámat.
-Egyre jobban alakul a karácsony – pufogtam.
Lassan elszívtam a cigim, majd haza indultam, lassan, emberi tempóban. Már hajnalodott.
-Ma sem alszok – mosolyogtam keserűen.
Lefőztem egy kávét, megfürödtem, hajat mostam, és egy törcsiben iszogattam a coffein adagom.
Beraktam egy CD – t a lejátszóba, majd maximumra tekertem.
Leültem a karácsonyfa alá, és a kapott ajándékaim kezdtem vizsgálni. Voltak parfümök, törölközők, könyvek, pár CD, egy ezüst karkötő, pár csomózott karkötő, apró plüssök, kulcstartók, két bögre.
-Szuper – mosolyogtam. Kicipeltem a cuccokat a karácsonyfa alá, beraktam a sütőbe az előre bepácolt pulykát, majd a krumplit, és a salátákat kikészítettem a konyhába. Megterítettem, beraktam pár sört és gyümölcslét a hűtőbe. Már hét óra volt, hajvasalás, feltűzés, ruhafelvétel és sminkelés. Mosolyogva nyugtáztam, hogy vidámnak nézek ki. Látszat megvan.
„It's my life
It's now or never
But I ain't going to …”
-Szia Lora. Mi a helyzet? – kaptam fel a telefont, közben magamat néztem a tükörben.
-Liz. Bocsi, hogy zavarlak. Tudom te csinálod a buli, de valakit nem tudsz ideküldeni értem, mert anyu nem érhető el, taxira meg nincs pénzem.
-Húsz perc és ott vagyok érted, ne aggódj pont most készültem el.
-Jaj, köszi. Örök hála.
Gyorsan kikapcsoltam a sütőket, majd bevágódtam a kocsiba és már a lábom a gázon is volt.
Húsz perccel később.
-Szia – vágódott be egy idegen arcú, ismerős illatú lány a kocsiba. – Nem kell megijedni, Lora vagyok – kuncogott.
-Bocs, fel sem ismertelek – mosolyogtam. – nem is olyan vészes – vizsgáltam arcát.
-Kösz, nekem is tetszik, ahhoz, képest, hogy nézett ki két hete…
-Igen.
-Na, de siessünk. Negyed kilenc van – nézett órájára.
-Kapcsold be az öved – mosolyogtam.
-Oké… - vigyorgott.
Már száguldoztunk is.
-Tuti odaérünk - kacagott. – Tudsz ám vezetni barátném.